Béres Katalin: Kulturális élet Zalaegerszegen 1920-1945 - Zalaegerszegi Füzetek 14. (Zalaegerszeg, 2015)
Staggione társulatok Zalaegerszegen
Az időközben egyre inkább elmélyülő gazdasági válság, a közönség igénytelensége fokozatosan erodálta a Kamaraszínház társulatát és felszereltségét is, egyes előadásain már erősen kiütközött a megfelelő színészek hiánya és a díszletek kopottsága. Zalaegerszegre nem jöttek többet, a színház 1936-ban fejezte be működését. A korszak másik jelentős staggione társulata, Szentiványi Béla Országos Művészszínháza 1929-ben érkezett először a városba. A korábban Alapi Nándor társulatából kiváló színész, rendező 1928-ban szervezte meg saját együttesét, rövid idő alatt országos ismertségre, sőt elismertségre tett szert. „A társulat, amely országszerte igen jó hírnévnek örvená, nagy felkészültséggel érkezik városunkba,... mert egyrészt a színműirodalomnak legkitűnőbb termékeit mutatja be, másrészt pedig elsőrendű erőkből áll, akik minden tekintetben fővárosi nívót biztosítanak az előadásuknak."- írta róluk a Zalavármegye.701 A színvonalhoz az is hozzájárult, hogy egy-egy bemutató előtt 25-30 próbát tartottak, így minden előadást súgó nélkül játszottak végig.702 A színház emellett különleges összecsukható, alakítható mobil díszletekkel és kellékekkel rendelkezett. Az 1929-es bemutatkozó előadás után Szentiványi Béla és csapata évente tért vissza Zalaegerszegre, bemutatói azonban „mérsékelten telt ház” előtt zajlottak, a közönség nem méltányolta kellően az operett mentes színházat. 1931-ben kétszer is játszottak a városban, áprilisban épp a húsvéti ünnepek alatt, amely időszak amúgy sem kedvezett a színházba járásnak. A bemutatott darabokat: Bernstein, Vajda Ernő, Molnár Ferenc, Pirandello, Gerardy műveit kiváló művészek Szentiványi Béla, Bodrogi Margit, Kőmíves Sándor, Radó Nusi, Salgó Ilona, Matolcsy Erzsébet, Bihary László stb. tolmácsolták a közönségnek, a kevésszámú néző körében rendszerint sikert arattak. A direktor mindent megtett, hogy a várható veszteséget csökkentse. A válságra való tekintettel kedvezményes bérleteket árusítottak, s kétszer is bemutatták a Benardyné éjszakája című irredenta darabot. Második alkalommal „az előadás megkezdése előtt az igazgató köszönetét fejezte ki 701 Színház. Zalavármegye. 1929. okt. 20. 6. p. 702 Gajdó Tamás: Kísérletek a kerületi rendszer újjászervezésére és a vidéki színházi központok megteremtésére. In: Magyar Színháztörténet 1920-1949 http://tbeck.beckground.hu/szinhaz/htm/27.htm 184
