Béres Katalin: Kulturális élet Zalaegerszegen 1920-1945 - Zalaegerszegi Füzetek 14. (Zalaegerszeg, 2015)
Színházi élet Zalaegerszegen 1920 és 1945 között - Színtársulatok a városban
előfordulhat, hogy évekig nem adnak ki játszási engedélyt Zalaegerszegre, ha nem nő a színházba járási kedv.650 A szezon alatt három napos fellépésre cirkusz érkezett a városba. Fellépésük idején a színtársulat nem lépett színpadra, de a direktor, hogy a kieső veszteséget pótolja, megszervezett egy zalalövői turnét. A társulat programja most is a szokásos kommersz darabokból állt, operett kínálatukban nem volt egyetlen klasszikussá lett zenedarab sem. Egyetlen előadásuk, Henry Bernstein: Nem én öltem meg című színdarabja volt a társulat legjobb teljesítménye. Búcsúfellépésükön Heltai Jenő: Néma leventéje került előadásra. Az 1937-1938 és az 1938-1939-es évadban a már ismert Szalay Károly direktor és csapata kapott játszási engedélyt Zalaegerszegre. Mivel az Arany Bárány színpadát a polgármester bezáratta, megfelelő fellépőhely híján az első évben a társulat be sem jött a városba. A következő évadban, 1939. május-júniusában is csak hosszas tárgyalások után, különböző engedmények fejében tartott négy hetes szezont az Edison mozi színjátszásra átalakított, rossz akusztikájú színpadán. A május 5-én tartott bemutatkozó előadás előtt Szalay Károly köszöntötte a közönséget s azt ígérte, hogy a szezon során „a művészi szépet, az erény diadalát és a jóízű tréfát” akarják nyújtani. A helyi kritikus pedig azt várta, „hogy az erkölcsi követelményeket a művészi követelmények mellett minden vonatkozásban szigorúan ” érvényesítsék.651 Azonban sem az ígéretek, sem az elvárások nem teljesültek maradéktalanul. A bemutatott darabok jó része tartalmilag harmatgyenge volt, s az elvárt „magas erkölcsiségnek" sem felelt meg. Herczeg Ferenc: Utolsó tánc című színművét nem csak azért bírálta az erősen konzervatív szellemű Zalamegyei Újság, mert a rendező egy az egyben lemásolta a Nemzeti Színház előadását: nemcsak a kellékek voltak ugyanazok, de az öregedésbe belenyugodni nem tudó asszony és a lánya szerepét itt is ugyanaz a színésznő játszotta. (Míg Budapesten Bajor Gizi, Zalaegerszegen Komáromy Piri, akinek e kettős szerep 650Színház. ZMU. 1936. okt. 14. 4. p. Tamásy István polgármester személyesen kereste meg a hivatalvezetőket, hogy alkalmazottaikat a rendelkezésükre bocsátott kedvezményes jegyek felhasználásával az előadások látogatására hívják fel. 651 Színház. ZMU. 1939. máj. 6. 3-4. p. 171
