Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939 - Zalaegerszegi Füzetek 13. (Zalaegerszeg, 2011)
II. A politikai élet a két világháború között - 1. A restauráció
Pehm Józsefet internálta és Szombathelyen házi őrizetben tartotta.37 Szabadon maradt társai a néhány héttel később kikiáltott Tanácsköztársaság ellen is megindították szervezkedésüket, s 1919 áprilisában Fangler és Sebestyén vezetésével puccsot kíséreltek meg, ez volt az alsólendvai ellenforradalom. Ez azonban gyors kudarcot vallott, és a két személyt letartóztatták, fogságukból a Tanácsköztársaság bukása után szabadultak ki. Az ellenforradalom győzelme után a Zalamegyei Újság és köre sajátos politikai nézetet képviselt: szembehelyezkedett a Horthy Miklós irányította politikai hatalommal és a konzervatív legitimizmus harcos képviselője maradt. Utóbbi azt jelentette, hogy nem fogadták el a háború utáni politikai változásokat és a korábbi rendszer jogfolytonosságáért, azaz legitimációjáért küzdöttek, benne a legfontosabb követelésükkel: a törvényesnek tekintett uralkodó, Habsburg IV. Károly hatalmának visszaállításával. 1919 őszén, a Horthy-kor kezdetén a politikai élet egyik legfontosabb, egyben a társadalom megosztottságának talán legsúlyosabb konfliktusa az ún. királykérdés, vagyis az államfő személyének a kérdése volt. Az utolsó Habsburg uralkodó, IV. Károly 1918 novemberében a körülmények hatására lemondott a trónról, s a Károlyi Mihály- féle őszirózsás forradalom eredményeként Magyarországon kikiáltották a köztársaságot. A Tanácsköztársaság bukása után azonban az ellenforradalmi kormány első intézkedése a régi államforma, a monarchia visszaállítása volt. IV. Károly visszatérését azonban az antant megtiltotta, mert attól tartottak, hogy ez a Habsburg birodalom restaurációjának, vagyis a háborút lezáró békék megszegésének a jogi alapját képezhette volna. Ezért Magyarország államformája ismét királyság lett - ebben minden politikai erő egyetértett -, a király személye azonban vita tárgyát képezte. Hangsúlyozni kell, hogy a királykérdés nem csupán egy közjogi ügy, hanem annál jóval szélesebb társadalmi kérdés volt. A Habsburg- restauráció alapjaiban más társadalmi berendezkedést eredményezett volna, más társadalmi rétegek - például a korábbi aulikus rétegek, a katolikus arisztokrácia és nagybirtok, a klérus, a tisztikaron belül a királyhűek, sőt a zsidóság egy része - kerültek volna új helyzetbe, a ,7Tyekvicska [2001.] 246-247. p. 49
