Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939 - Zalaegerszegi Füzetek 13. (Zalaegerszeg, 2011)
I. A városi társadalom - 1. A város népessége és arculata
Mint látható a mezőgazdaságban dolgozók aránya közel azonos a tisztviselők és értelmiségiek számával. A legnagyobb csoportot alkotó iparosok a kisiparos mesterekből és alkalmazottaikból, segédekből, tanoncokból állt. A közlekedésben foglalkoztatottakat a vasutasok, a buszvezetők és a kocsival (autóval vagy konflissal) rendelkező fuvarosok alkották. A házicselédek főként a fiatal lányok közül kerültek ki, ezért nem csoda, ha az általuk eltartottak száma igen alacsony. A társadalom legszegényebb rétegéhez a napszámosok tartoztak, ők alkalmi munkákból éltek. A városban az 1920-as népszámlálás szerint 1 építési vállalat működött 36 segéddel, vagyis munkással, 1 szálloda pedig 26 alkalmazottal (az Arany Bárány szálloda), ezek voltak a város legnagyobb piaci foglalkoztatói. Ezen kívül volt három téglagyár: Eitner Sándor, Brüll Mór üzeme és az Erzsébet téglagyár, ahol összesen mintegy 60 fő állt alkalmazásban. A zalaegerszegi helyi lap főszerkesztője 1931-ben írt könyvében így foglalta össze a város jellegét: „A tényleges és nyugdíjas közalkalmazottak, valamint a magánalkalmazottak száma (...) ezernél több. Önálló iparos van közel 600, önálló kereskedő' ISO, a kizárólag gazdálkodásból élők száma pedig 65. Zalaegerszeg tehát tisztviselő és kisiparos jellegű város. (...) Lelki berendezettségében a lakosság meglehetősen konzervatív, hagyományokhoz ragaszkodó, vallására nézve túlnyomó többségében katolikus. ”12 Érdekesen közelítette meg Zalaegerszeg fejlődésének kérdését a már említett, 1927-ben tartott előadásában a város polgármestere, Czobor Mátyás is.13 A sajtó beszámolója szerint: „Egyrészt mesteri lé- lekrajzát adta az ultrakonzervatív, a haladástól sajátságosán fázó polgárságnak, amely nyomasztólag érzi, hogy valami nem jó, de mégsem tudja akarni a jobbat. ” Ebből a magatartásból a polgármester szerint sok kára származott a városnak, sőt „hosszú évtizedekre eltemette” azt. így például végzetes hibának láttatta „az életet adó közlekedés” leszavazását, vagyis hogy Zalaegerszeg nem kapcsolódott be a vasúti fővonalba. Nézete szerint, ha akkor „a vármegye a sarkára állott volna, ha akkor beleavatkozott volna a sajátjó érdekét felfogni nem tudó, jövőjének 12Pesthy 1931. 4-5. p. 13Zalamegyei Újság, 1927. február 4. 18
