Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939 - Zalaegerszegi Füzetek 13. (Zalaegerszeg, 2011)

III. Dokumentumok a város politikatörténetéből 1919-1939 - 1. Zalaegerszeg, 1919. Vigyázzatok az újsággal! Sajtóröpirat

térést nem látjuk, hanem inkább megrendülve eszmélünk arra, hogy az augusztusi újjáalakulás óta felvonuló sajtó szinte hatványozza, megsokszorozza bűneit, még visszataszítóbb a kereszténység, az erkölcs a haza ellen való viselkedése. A magyar sajtó és igazmondás eddig is külön úton jártak, de elképesztő hazugságok csak most hemzsegnek itt Isten igazában. Ez a sajtó soha ügy el nem árulta, mennyire faji jellegű, mint most, amikor a csillagos szovjeturalom után keresztény világ van. A köpködésnek, a rágalomnak, a hazugságoknak oly áradata indul meg a kér. Magyarország ellen, amelynek valami eredményének kell lenni. Vagy ellenünk lázftják a zsidó pénzügyi hálózattal rángatható világközleményt, vagy egyszer elfogy az a végtelen magyar türelem és - eb ura fakó - eltiporja a hazugságok nagy mesterét, a bűnök, a förtelmek hencegő bajnokát.

A Szociáldemokrata c. lap 1919. szept. 27. számában azt írja, hogy „történelem soha, de soha nem fogja lemosni a keresztény politikusokról azt a tüzes bélyeget, hogy annak az országnak ők a megrontói és megnyomoritói.” „Munka, jólét, demokrácia és szabadság kell ide!” lm az ártatlanság. A 4 1/2 hónap szomorú szereplői úgy beszélnek, mintha misem történt volna, mintha mindent elfelejtettünk volna, mi, az ország megrontói. Szociáldemokrácia, keresed a gyilkost? Keresed az ország megrontóit? Munka kell? Ki nevelte naplopásra, munkakerülésre az embereket? Elnémultak a gyárak, megakadt a mezőgazdaság, cselédek munkája. Jólétet hirdetnek a nyomor vámszedői; akik a végső romlásba döntötték az ország népét. Azok, akik rettegnek a jóléttől, mert a jólét és a kiszikkadt elégedetlenség rossz adóalap. Demokrácia, népuralom kell, de március végén kitörölték a demokráciát a névből. Szabadság kell, bizony kell, mert 4 és fél hónapig, sőt közel egy esztendeig az ő országlásuk idején akasztófákkal szegélyezett rabszolgák földje volt a magyar hon. Egy egész fegyház, hol sóhajtani, másképp érezni, gondolkodni sem volt szabad.

Ártatlanok, szemforgatók. Ki ölte meg a szabadságot? Akik hívogatják. Nem volt szava soha cionista vörösgárdák ellen és lám pár Szamuelyval, Kun Bélával, Pogánnyal, Kunfiva! rokonember kiporolása miatt „zsidó vértől párolgó kéz”-ről beszél. Amíg patakban zúgott a keresztény vér Budapest utcáin, a vidék ellenforradalmai után, addig nyugodtan uszítottak tovább, ma „terror és reakció vad dühöngése” tombol, mert... keresztény világ van. Jaj, de huncut a német...

146