Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939 - Zalaegerszegi Füzetek 13. (Zalaegerszeg, 2011)

I. A városi társadalom - 1. A város népessége és arculata

szélsőséges politikai irányzat uralma alatt következett be, amely kifejezetten célul tűzte ki a régi életforma megsemmisítését, ellenségnek nyilvánítva a polgári létet, a konzervatív kisvárosi miliőt, az archaikus, részben önfenntartó vidéki életet. A két világháború közötti Egerszeget ezért nehéz a mából kiindulva elképzelni, ehhez a 19. századig kell visszanyúlni.

A világháború előtti Zala megyét fejlettség szempontjából három nagyobb részre lehet osztani. Az akkor még a megyéhez tartozó balatoni partvidék, a Balatonfüred- Tapolca- Sümeg- Keszthely közötti terület tekinthető a legfejlettebbnek. Bár a magánkézben lévő nagybirtokok itt foglalták el a művelhető területek legnagyobb részét, a lakosság többsége szőlőbirtokkal rendelkezett és bortermeléssel foglalkozott. Ez jóval jövedelmezőbb volt, mint a mezőgazdaság többi ága, így ebben a régióban kevésbé volt jellemző a szegénység. A Budapest felé kiépített út és vasúthálózat jó kereskedési lehetőségeket kínált. A balatonfelvidéki részen több kő- és bazaltbánya működött, újabb munkahelyeket kínálva, itt néhány száz munkás állt alkalmazásban. Sok lehetőséget teremtett a balatoni idegenforgalom is, amelynek fejlesztésére a korszakban egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek, s különösen Trianon után került a nyaralni vágyók érdeklődésének homlokterébe, amikor a Monarchia hagyományos üdülő- és pihenőhelyeinek többsége a határon kívülre került.

A megye középső területeinek, a pacsai, zalaegerszegi, zalaszent- gróti járások közös jellemzője, hogy itt sokkal kevesebb nagybirtok terült el, mint a megye többi részén. A népesség többségét a néhány hold földdel rendelkező kis- és törpebirtokos parasztok, falusi iparosok, valamint a 100 és 1000 hold közötti úri birtokosok alkották. Itt már sok kicsi falu élte az életét meglehetős elzártságban és elmaradottságban. Ezen a területen nem a nagybirtokok, hanem a közlekedés és kereskedés nehézségei, valamint a relatív túlnépesedés eredményezte a fejlődés megrekedését. Ebben a térségben helyezkedett el Zalaegerszeg, amely elsősorban igazgatási és piacközponti szerepet töltött be.

A nagykanizsai járás már átmenetet jelentett a harmadik, legszegényebb régióba, a letenyei - lenti-i - novai - járások területei felé, amelyeket évszázados elmaradottság jellemzett. „Ez a „százados szelíd szegénység” földje. „Csendes, türelmes itt a nép, nem jutott el az öntuda10