Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)
IV. Az egerszegi uradalom gazdálkodása - 3. Az uradalom majorsági gazdálkodásából, terményei eladásából származó bevételei
két a feltételeket tartalmazta.184 Az 1841-ből fennmaradt szerződésben a város - a korábbiakkal szintén nagyjából azonos kikötésekkel - 90 ezüst forintért vette bérbe a makkoltatást.189 190 191 192 193 Az utolsó ilyen jellegű szerződéssel 1843-ban találkozunk, amikor az egerszegiek újabb egyezséget kötöttek az erdők használatára vonatkozóan. A szerződés értelmében az uradalom a város határában lévő mindkét uradalmi erdőben lévő makkot a városnak ezúttal 220 pengő forintért bérbe adta. De az uradalom birkái számára fenntartotta a Felsőerdő „nyi- resnek” nevezett részét, és kikötötte, hogy bárhol, ahol csak neki tetszik 35 köböl tölgymakkot fog szedetni, valamint hogy az egerszegi plébános 10 sertése és az uradalmi tisztnek és a cselédeknek 25 sertése is a városnak kiadott részekre fog járni. A zsidó gubacsszedői védelmében pedig meghagyta, hogy a sertéseket az erdőbe csak a gubacs felszedése után engedhetik be.141 A 18. század második felétől, és az egész 19. századon keresztül Zalaegerszeg gazdálkodásában meghatározó volt a legelő- és erdőgazdálkodás. Az erdőkben a legeltetéshez az aljnövényzetet kitisztították, az erdőt pedig kiritkították, hogy a fű nőhessen. Az erdőgazdálkodás e módjának negatív következményei már a 19. század elején jelentkeztek. Ha ugyanis az uradalomnak jó minőségű épületfa kellett, akkor azt a novai uradalmi erdőkből hozatták Egerszegre. Az 1805-ös egerszegi tűzvész után is, amikor a város és az uradalom épületei súlyos károkat szenvedtek, az uradalom a helyreállításokhoz szükséges épületfát ingyen a novai erdőiből hozatta.14- Nem véletlen, hogy a fa eladásból származó uradalmi jövedelem nem volt számottevő; valójában csak tűzifa eladása volt lehetséges; 1780-ban, 1781-ben és 1786- ban is csak ebből származó jövedelmet tüntettek fel a számadások.143 A legelőhasználat az erdőhasználathoz hasonló vitás kérdés volt a mezőváros és földesura között. A legelő- és erdőhasználati viták nem is igen választhatók el élesen egymástól, hiszen az erdőket legeltetés 189ZML Zeg. v. régi lt. No. 112. 190 ZML Zeg. v. régi lt. No. 476. 191 ZML Zeg. v. régi lt. No. 471. 192 Szakács, 2006. 251. p. 193 SzPL Régi gazdasági iratok, zalaegerszegi uradalmi számadások 1780., 1781., 1786. 80
