Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)
VI. Kitekintés
életébe, de nem így történt. A város és a püspökség kapcsolata nem volt töretlen. Az 1777-ben létrehozott szombathelyi püspökség az ország egyik leggyengébben javadalmazott egyházmegyéjének számított, így a mindenkori püspöknek - főleg, ha olyan mértékű építkezéseket is folytatott, mint Szily püspök - a kiadásai finanszírozásához minden bevételi forrását mozgósítania kellett. Az egerszegi uradalmi gazdaság pedig ebben az időszakban a püspökség egyik fő bevételi forrását képezte. Ezeknek a bevételeknek a növelésére irányuló törekvések, és az egyéb földesúri érdekek pedig gyakran ütköztek a maguk hasznát gyarapító, lassan városi-polgári öntudatra ébredő egerszegi lakosság érdekeivel. Ha valamiféle fejlődés mégis elindult, azt szinte rendszeresen visszavetette egy-egy katasztrófa: árvíz, tűzvész. A korszak azonban mégsem tekinthető kizárólag teljesen a negatív oldaláról. Úgy tűnik ugyanis, hogy még a földesúr regáléjogai sem akadályozták a város bizonyos fokú fejlődését, amely nagyrészt a már említett megyei központi szerepének tudható be. Másrészt pedig Egerszegen földesúri hatalom - természetesen saját bevételeinek növelése érdekében, olykor a várossal szemben is - engedélyezte, sőt támogatta a jó módú zsidó és más kereskedők és kézművesek betelepedését, és mesterségük űzését, ami a regálék ellenére is jelentősen segítette Egerszeg kézműves piacközponttá való fejlődését. Bár Egerszeg az említett korlátok miatt nem emelkedett a Dél-Du- nántúl vezető piacközpontjai közé. Ezek rangsorában - a vonzott népesség számát tekintve - 1828-ra azonban már így is középtájt foglalt helyet. Természetszerűen vált a gabonában inkább önellátó, kevés felesleget termelő, kézművesekben és kereskedőkben is szűkölködő vidék központjává, amely képes volt körzetét kézművesipari termékek viszonylag nagy mennyiségével és választékával ellátni. Vonzását kedvező közlekedési viszonyai mellett az említett központi funkciói is erősítették: megyeszékhely, uradalmi központ volt. Központjában ispotály és patika is működött. Zalaegerszeg tehát elsősorban mint a kézművesiparnak és a kereskedelemnek - a megye többi mezővárosánál jóval jelentősebb - központja gyakorolt vonzást egy olyan vidékre, ahol kézműves és kereskedő alig fordult elő.365 365 Bácskai, 1993. 230-23l.p. 137
