Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)
V. A város és földesura – Adalékok a szombathelyi püspök és Egerszeg város 1848-ig terjedő kapcsolataihoz - 7. A földesúri tisztek és az egerszegi plébánosok szerepe a püspök és Egerszeg kapcsolatának alakulásában
sosem személy szerint a püspököt. Ennek oka abban is kereshető, hogy a püspök és városa között - talán részben a földrajzi távolság miatt - nem alakul ki közvetlen, személyes kapcsolat. A püspök még egyházi vezetőként is ritkán lépett fel a városban nyilvánosan. Feltehetően ez a távolsági tartás) segített a püspöknek - a gyakran kizsákmányoló gazdasági hozzáállás közepette is - a tekintélyét és tiszteletét a városi lakosok között megőrizni. Ez azért is valószínű, mivel Szily püspökről egyértelműen tudjuk, hogy központjában, Szombathelyen szinte állandó és személyes konfliktusban volt a várossal. Egerszegen azonban az uradalmat irányító tiszttartó az, aki a lakosság jogait megsértette, aki önkényeskedett, aki a gazdasági megszorításokat tett, és aki egyes lakosoktól - a város szerint - jogtalan cenzust szedett. A teljességhez azonban hozzátartozik, hogy bár az egerszegi gazdaságot közvetlenül a tiszttartó irányította, gyakorlatilag minden nagyobb változtatásról be kellett számolnia a püspök-földesürnak, vagy előzetesen engedélyt kellett kérnie tőle. Ez nem azt jelenti, hogy a tiszttartónak ne lettek volna személyes érdekei és túlkapásai. Az egerszegi ügyekben is könnyen befolyásolhatta, és a maga elképzelései mellé állíthatta a földesurat, hiszen a bizalmi embere volt, ő volt személyesen jelen a városban, és ezért ő ismerte a helyi viszonyokat. Részben valóban tiszttartó által elkövetett sérelmekről van szó a városnak a vármegyéhez 1793 szeptemberében benyújtott panaszlevelében is, melyben a város a vármegyétől a Prácsovich tiszttartó által elkövetett sérelmeinek orvoslását kérte. A panaszok gyakorlatilag 3 nagy sérelem köré csoportosultak. Az egyik; a tiszttartó a város kontraktusa ellenére egyes személyektől azért, hogy Egerszegre beköltözhessenek, és szakmájukat űzhessék, külön cenzust szedett. Sőt, egyes új polgárokat robotra is kényszerített. Meg kell jegyezni azonban, hogy ez a cenzusszedés a püspök kifejezett parancsára történt.346 Más kérdés Nemes Nagy Sándor fundusának és házának fentebb említett ügye, amellyel kapcsolatban a városiak megyéhez intézett levele egyértelműen azt sugallja, hogy a tiszttartó a hivatalával visszaélve, Nagy 346 1788. április 28-án Szily püspök Prácsovich tiszttartóhoz írt - fentebb idézett - levelében például egyértelműen meghagyta, hogy mindenki, aki Egerszegre akar telepedni, évente 4 forintot köteles az uraságnak fizetni. (SzEK ős XXVII/alsó I. p. „B” 2.) 130