Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)

Kapiller Imre: Zsidó bérlők és tulajdonosok Zalaegerszegen a 19. század első felében

A szórványos adatokból az látható, hogy e kérdésekben a földesurat nem elvi vagy jogi szempontok vezérelték, csupán saját gazdasági érdekei. Csak egy társadalmi csoportnak, a protestánsoknak tagadta meg kategorikusan a városban való letelepedést. 1803-ban a tiszttartó elleni egyik panaszukban hivatkoznak erre a szokásra: „Noha Luther és Kálvin vallásán lévő rendeknek városunkban sem fundus, annyival inkább lakóház magának tulajdonára nézve eddig még nem engedtetett. 13

1829-ben a városi tanács határozott hasonlóképpen. Szabó József fiskális - egyébként evangélikus vallásű - kívánta megvásárolni Bogár János házát, de azt „... sem a nagyságos uraságnál, sem tisztségénél, sem a városnál mind ez ideig nem jelentette, az egyébberánt is különös hiten lévőknek zsidó házon kívül incolatus engedtetni nem szokott.” Emiatt a város - nem a püspök - a vásárlástól és letelepedéstől is eltiltotta Szabót.14

Ellentétben a protestánsokkal, a városban megélhetést kereső zsidókkal szemben a földesűr nem gördített akadályt. Csupán egy esetről tudunk, amikor a beköltözni szándékozó Grünbaum József iparost ettől eltiltotta. Grünbaum egyébként Ólában élő szabómester volt, egyben a zalaegerszegi magyar és német szabócéh tagja. 1839- ben feladva ólai lakását, engedély nélkül Zalaegerszegre költözött. Az uradalom űriszéke elé idézte és kitiltotta a városból. A püspök azonban meghátrálásra kényszerült, mert Grünbaumnak olyan tekintélyes pártfogói akadtak, akiknek a földesúr nem tudott, vagy nem akart ellentmondani. Grünbaum érdekében Koppány Ferenc megyei főadószedő, Svastits János és Horváth György táblabíró, valamint Kerkapoly István első alispán járt közbe. Igazolva, hogy a szabó már hosszabb idő óta a legnagyobb megelégedésükre dolgozik nekik is, kérték a püspököt, hogy engedélyezze pártfogoltjuk számára a zalaegerszegi megtelepedést. A püspök az alispánnak válaszolva a következőket írta: „... őszintén kijelentem, hogy egyedül Tekintetes Első Alispány Úrnak mellette teendő ajánlását tisztelve lészek hajlandó né- kie a kívánt incolatust megadni, mindazonáltal azon jeles kikötéssel,

13 ZML Zeg. v. régi lt. No. 96.

14 ZML Zeg. v. régi lt. No. 744. Tanácsülési jegyzőkönyv (Tü. jkv.) 1829. ápr. 25. szám nélkül (sz. n.).

71