Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)

Molnár András: Főadószedőből alkotmányos alispán: Koppány Ferenc (1792–1866)

Annál nagyobb gondot okozott a császári hatóságok számára az állami adók behajtása, miután annak beszedéséhez semmilyen segítséget sem kaptak a megyei önkormányzattól, illetve annak tisztségviselőitől, a lakosság pedig igyekezett kibújni a súlyos adók alól, és számos esetben csak az erőszaknak engedelmeskedett. A császári pénzügyőrök az 1850-es években használt adókönyvek alapján akarták az adót behajtani, azokat azonban elrejtették, illetve nem adták elő a megyei tisztségviselők. 1861. június 8-án - ugyanazon a napon, amikor császári csendőrök törtek be a megyei fogházba, s szabadítottak ki onnan egy gyilkosság vádjával halálra ítélt pénzügyőr felügyelőt - bizonyos Wolf császári pénzügyi biztos berontott Koppány Ferenc alispáni hivatalába, és felszólította, hogy adassa ki a megyeházán elrejtett adókönyveket, máskülönben az ajtók és szekrények feltörésével kutattatja fel őket. Koppány e követelődzésre - másnapi jelentése szerint - az alábbiakat válaszolta Wolfnak: „... én ugyan nem tudom, ha vajon a megyeháznál vagynak-e adókönyvek elrejtve, de ha tudnám is, hogy vágynak, azoknak kiadatását semmi esetre sem rendelném meg. Ami pedig a fenyegetését illeti, erőhatalommal ugyan mindent tehet, még a megyeházát is felgyújthatja, én azonban neki segédkezet nyújtani nem fogok.” Miután Koppány azt is megtagadta, hogy a levéltár feltöréséhez egy megyei tisztviselőt rendeljen tanúnak, a pénzügyőr távozott, majd fegyveres karhatalommal tért vissza. A lajstromozó szoba vasajtaját feltörette, ám mivel erőszakkal sem sikerült tanút állíttatni a levéltár átkutatásához, dolgavégezetlenül távozott.141

Wolf pénzügyi biztos 1861. szeptember 21-én ismételten eredménytelen kutatást folytatott Zalaegerszegen az adókönyvek után. Ekkor számos pénzügyőrrel és 60 csendőrrel tért vissza, és előbb a levéltárat és a megyeháza több helyiségét, majd a megyei szállásház, az úgynevezett „kvártélyház” helyiségeit törette és dúlatta fel, de mindhiába, mert utóbbi épületben nem sikerült behatolnia a megyei

141 ZML Zala megye bizottmányi közgyűlésének iratai (biz. kgy. ir.) 1861. június 3. 959-960. sz. Közli: Foki Ibolya: Zala megye levéltárának feltörése 1861-ben. In: Levéltári Szemle 1990. 1. sz. (a továbbiakban: Foki Ibolya 1990.) 63-64. p., vö. Foki Ibolya 1988. 159. p.

123