Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)

Molnár András: Főadószedőből alkotmányos alispán: Koppány Ferenc (1792–1866)

pány Ferenc volt a legnagyobb zalaegerszegi birtokos, a város határában széttagoltan elterülő, összesen 97 hold földjével.4'1

A Zalaegerszegen, a földesúr, a szombathelyi püspök úriszéke előtt 1841. július 12-én indított perben, melynek tárgya a mezőváros és az uradalom közötti legelő elkülönözés volt, az uradalom ügyésze azt állította, hogy Zalaegerszegen és annak határában minden föld a püspök tulajdona, a városban nincsenek nemesi (curiális) birtokok. E kérdés kapcsán Koppány Ferenc mint zalaegerszegi birtokos és a város polgára - tulajdonképpen nemes birtokostársai nevében is - bejegyezte észrevételeit a per jegyzőkönyvébe. Elismerve, hogy a nemesi jogok vitatása nem az úrbéri per tárgya, és nem tartozik a legelő el- különözési per elintézéséhez sem, mivel azonban az uradalmi ügyész felszólította a városban lakó nemeseket, hogy fejtsék ki véleményüket a legelőhasználat ügyében, nehogy hallgatásával azt a látszatot keltse, hogy elhanyagolja nemesi jogait, a város oldalán, pertársként avatkozott a perbe. Másolatban a perhez csatolta azt az örökbevalló levelet, melyben néhai nagyapja, nemes Nagy László 1759. augusztus 12-én Zalaegerszegen nemesi curiát, a város határában pedig nemesi szántóföldet és rétet vásárolt a Hetésben lakó nemes Farkas Honától, majd az adás-vételt bevallotta a zalavári konvent, mint hiteleshely előtt. Mivel a szerződésben foglalt nemesi curia, szántóföldek és rétek a pereskedés idején is a főadószedő birtokában voltak, és azokat mindig is nemesi birtokként használta, bizonyítva látta, hogy „Zalaegerszegen és annak határában curiális nemesi birtoka is légyen”. E birtokok után sohasem fizetett adót vagy földesúri járadékot, hozzájárult viszont a nemeseket terhelő országgyűlési költségekhez, ráadásul e birtokokat nem érintette az 1840-ben megkötött örökváltság szerződés sem, mert azok nem úrbéres földek voltak.

Az uradalmi ügyész azon állítására, hogy a nemesi javak 1835. évi összeírásakor a Zalaegerszegen lakó nemesek sem erdő-, sem legelő- használatot nem vallottak be, és ezáltal maguk ismerték el, hogy azokhoz a legkevesebb joguk sincsen, Koppány Ferenc frappáns választ adott: ha valaki azért, mert összeírás alkalmával jószágának egy részét elmulasztja bevallani, tüstént elveszítené az eltagadott részt, 45

45 ZML Megyefőnöki ir. 1856. IX. P. 9950. Koppány Ferenc folyamodása Bogyay Lajos cs. kir. megyefőnökhöz, Zalaegerszeg, 1856. december 7.

95