Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)
Kapiller Imre: Zsidó bérlők és tulajdonosok Zalaegerszegen a 19. század első felében
tudhatjuk, hogy a püspök-földesúr, vagy annak zalaegerszegi tisztje pontosan ismerte-e ezeket a tranzakciókat, és ténylegesen engedélyezte vagy esetenként tiltotta-e azokat. Csupán néhány olyan esetről tudomásunk, amikor ténylegesen beavatkozott. 1793-ban két mesterember - Tuda Mihály és Geringer János, mindkettő cigány kolompár - kívánt Zalaegerszegen letelepedni. A város pártolta is őket, a püspök azonban megtiltotta a letelepedésüket, mondván: „... őket én zalaegerszegi lakosnak föl nem vettem, sőt nem is akarom, hogy voltaképpen szükséges mesterembereken kívül városom külsőbeliekre nézve szaporodjék, mert sem nékem mint földesűrnak, sem a városnak hasznot nem tennék, sőt ezeknek számos bevételével, mivel egymást szegényítenék, kárt okoznék...”.10 A két iparos azonban a tiltás ellenére mégiscsak letelepedhetett, azután, hogy az uradalom kasszájába úgynevezett „oltalompénzt” fizettek. A püspök más esetben megkötéssel ugyan, de engedélyezte a betelepedést. így tett például 1782-ben, mikor egy tímár kívánt a városba költözni: „Minthogy Egerszegre egy jó tímár kívántatik, és ezen tímárlegény külső tekintete szerint jó embernek látszik, nem ellenzem, hogy magát feleségestül Egerszegen letehesse és mesterségét űzhessen. Kend tehát befogadhatja, de csak oly móddal, hogy magának új házat ne építhessen” — határozott a földesúr.11 Úgy tűnik, hogy a püspök mindazoknak engedélyezte a letelepedést, akik azt meg tudták váltani, az újonnan érkezőktől azonban - minden korábbi kontraktussal ellentétes módon - pénzt követelt az engedély fejében. 1798 áprilisában Mars Antal szabómester ügyében utasította Prácsovich tiszttartót, hogy engedje a szabót letelepedni, oly módon, hogy az „...esztendőnként 4 forintot tartozzék az uraságnak fizetni, és ennek utána is akárki akarja magát Zalaegerszegen letenni, mindenkin a 4 forintot vegye meg Kend esztendőriil esztendőre”.12 10 ZML Zeg. v. régi lt. No. 90. 11 Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, mint a szombathelyi püspök uradalma. (Zalaegerszegi Füzetek 12.) (Szerk. Kapiller Imre) Zalaegerszeg, 2011. (Kézirat, megjelenés alatt. A továbbiakban: Cselenkó-kézirat.) A Szerzőnek itt mondok köszönetét, hogy munkáját már kéziratban használhattam! Cselenkó-kézirat 69. p. 70
