Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)
Foki Ibolya: Simonfy Borbála kegyes és küzdelmes élete (1776–1840)
Az akkori szokásjog szerint a bevételek kamata a mindenkori gyámot, tehát Gothárd Jánost illette. A testvérek közötti osztályos egyezség megkötésére 1804-ben került sor. Borbála ekkor 131 forint 20 krajcárnyi osztályrészt örökölt. (Viszonyításképpen: egy tehén ára 11 forint, egy disznóé 6 forint volt, egy napszámért 1 forint 16 krajcárt fizettek.) Mindeközben természetesen saját szorgalmukból is gyarapodtak: ha megnézzük a korabeli zalaegerszegi adóösszeírásokat, azt látjuk, hogy az általuk fizetett adóösszeg folytonosan emelkedik. Fó' bevételi forrásukat Gothárd János iparűzése, a másikat házuk egy részének bérbeadása képezte. Földjük nem volt sok, bár ahhoz némi szőlő is tartozott. Állatállományuk mindig csak egy tehénből és egy vagy két disznóból állt. Fizetett adója alapján Gothárd János a vizsgált időszakban mindvégig az adózó osztály középrétegének felső kategóriájában foglalt helyet. Életkörülményeikről az is sokat elárul, hogy egy vagy két szolgát mindig tartottak. A családi jövedelmek előállításából Borbála is kivette a részét. Ezt bizonyítja, hogy amikor 1814 előtt (feltehetően az 1805-ös vagy 1807-es tűzvészben) házuk teljesen porrá égett, azt - amint Gothárd János maga említi - kamatra kölcsönvett pénzen, Simonfy Borbálával együtt újból felépítették, s a kölcsönt felesége valódi szorgalma és iparkodása révén hamar vissza is fizették. Egymáshoz fűződő viszonyukról sokat elárul, ahogy végrendeletükben a másik félről megemlékeznek. Mindketten szeretettel beszélnek egymásról, s kölcsönösen kiemelik, hogy javaik túlnyomó részét közös erőfeszítéssel szerezték. Simonfy Borbála egész életében felnézett férjére, akit tisztelt és szeretett. Simonfy Borbála és Gothárd János is a katolikus hitben nevelkedett. Mélyen hívő emberekként a túlvilági üdvözülés reménye tükröződik egész életfelfogásukban, ez vezérelte minden cselekedetüket. Ilyen értelemben folytonosan készültek a halálra. Tudjuk, hogy búcsújáró helyeket is felkerestek, így például többek között Szent- lászlóegyházát és a ma Horvátországhoz tartozó Máriabesztercét is. Gothárd János valószínűleg fent elsorolt, jeles tulajdonságainak köszönhette, hogy Zalaegerszeg polgárai beléhelyezték bizalmukat, amikor őt bízták meg az úgynevezett „Szentháromság kép alap” kezelésével. Az alap 1808-ban jött létre, s az volt a célja, hogy a városban 62
