Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)
Foki Ibolya: Simonfy Borbála kegyes és küzdelmes élete (1776–1840)
szönhették ezt? Valószínűleg annak, hogy a szülők egy átlagos kisparaszti családnál jobban tudták táplálni őket, jobb életkörülményeket biztosítottak számukra. A családnak otthont adó Kőszegi utcai ház 3 szobát, 2 konyhát, egy kamrát és egy istállót foglalt magába. A ház mögött az udvarban egy kisebb ház helyezkedett el, amely valószínűleg az apa asztalosműhelyeként funkcionált. A házon kívül nemes Simonfy Gergely csak csekély birtokkal rendelkezett. Műhelye jól jövedelmezett, ezt támasztja alá a ház becsült értéke, amely 1804-ben 525 forintot tett ki. Helyi viszonylatban ez mindenképpen az értékesebb, rangosabb ingatlanok közé sorolható. A jó anyagi helyzetet bizonyítja a kihelyezett pénzek összértéke is, amely a teljes vagyon kb. 17 százalékára rúgott. A család életében az első törést az apa 1790 körül bekövetkezett elvesztése okozta. Ez alapvető változást hozott életükbe, hiszen még a legnagyobb gyerek, József is csak 18 éves volt ekkor. A négy testvér hamarosan megtapasztalhatta az anyagi források beszűkülését, hiszen az özvegy anya már kevésbé tudta előteremteni gyermekei számára a férje által korábban biztosított javakat. így a fiúk mesterséget tanultak, a lányok számára - azonos nemű kortársaikhoz hasonlóan - a házasság- kötés s a minél előbbi családalapítás maradt a kitűzött cél. Boldogságukat és az életben való boldogulásukat ezen az úton kellett megtalálniuk. E tekintetben Borbála szerencsésebb helyzetben volt, mert ő még édesanyja életében elsajátíthatta a háztartásvezetés és a minden körülmények között való túlélés fortélyait. Tizenkilenc évesen, 1795- ben férjhez ment egy nála 14 évvel idősebb özvegyhez, Gothárd János csizmadiamesterhez, aki egy kiskorú leányt hozott a házasságba. Két évvel később, 1797-ben Borbála 21, húga Rozália pedig még csak 11 éves volt, amikor édesanyjukat, Fuisz Katalint elragadta a halál. Borbálának férje lett ezután a legfőbb támasza, aki a város frekventált helyén, a „Vár allai” utcában (ma: Sütő utca) lakott. A házat még előző feleségével építette. Az ide beköltöző ifjú asszonynak tehát egy készen kapott háztartást kellett továbbvinnie, s egyúttal nevelnie a Gothárd János korábbi házasságából származó kislányt. Házassága, felszínesen szemlélve, tulajdonképpen rangon alulinak mondható, hiszen adófizető iparosemberhez ment férjhez, annak ellenére, hogy saját családja, a Simonfy família az adót nem fizető 60
