Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)

Makóné Buzás Eleonóra: A zalaegerszegi internálótábor 1916–1924

1920. június 20-tól megszűnt a vasúti és postai forgalom Magyarországgal, megszakadt a telefon- és távíró-összeköttetés is. A bojkott célja „a magyar proletariátus megsegítése” volt. Bár a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek elhatárolták magukat a bojkottra való felhívástól, néhány helyen mégis sztrájkoltak a munkások. Végül az osztrák kormány közbenjárásával augusztusban feloldották a bojkottot.26 Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök június 16-i beszédében Kun Béláék világméretű akciójának minősítette a sztrájkot, amely Oroszországból indult ki. A külföld Magyarországtól sokáig nem fogadott el semmiféle közleményt, amivel a sajtó tévedéseit helyre lehetett volna igazítani, csupán a legutóbbi időkben, a külföldi megfigyelők miatt fogadtak el magyar adatokat. A kormány feladata, hogy az országban békét teremtsen és ezt a külföld felé is igazolja. Ebből a szempontból jókor jött az angol munkáspártiak látogatása, akik megállapították, hogy a szabad lakosság ellátottságához viszonyítva az internálótáborok és a fogházak megfelelően el vannak látva, és ezen megfigyeléseiket a külföldi lapokban is közölték.27

A hajmáskéri tábor létszáma 1920 tavaszán 1800-1900 fő körül mozgott. Ezek közül nem mindenki volt internált: februárban Haj- máskérre helyeztek a soproni fegyházból 350 egyént, nagyrészt olyanokat, akiket kommunista bűnökkel vádoltak. Sopront ugyanis 1920 elején cseh megszállás fenyegette, és fennállt a veszély, hogy a Sopronkőhidán őrzött kommunista foglyokat kiszabadítják. A győri főállamügyészség az igazságügy-minisztertől azt az utasítást kapta, hogy a foglyok közül ki kell szűrni azokat, akik intelligenciájuk vagy Tanácsköztársaság alatti működésük miatt különösen veszélyesek. Ezeket Hajmáskérre kell szállítani, a többi foglyot azonban továbbra is Sopronkőhidán kell őrizni. A belügyminiszter engedélyezte 350 fogoly Hajmáskérre vitelét, amennyiben az utazásukkal és ellátásukkal kapcsolatban felmerülő költségeket az igazságügyi tárca finanszírozza. Az átszállítás február 12-én meg is kezdődött, annak ellenére, hogy a soproni katonai parancsnokság értesülése szerint a hajmáskéri tábor26 A magyar forradalmi munkásmozgalom története. 1-2. (Szerk. Nemes Dezső et al.) Bp., 1970. 288-290. p.

27 Nemzetgyűlési Napló III. köt. Bp., 1920. 400-405. p. (A nemzetgyűlés 1920. június 16-i ülése.)

186