Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)
Makóné Buzás Eleonóra: A zalaegerszegi internálótábor 1916–1924
Ez idő alatt Barkóczy többször kérte, hogy helyezzék vissza korábbi posztjára, a mindenkori belügyminiszter azonban többé nem adott neki bizalmat, annak ellenére sem, hogy időközben sikerült tisztáznia magát a korrupciós vádak alól.15 A belügyminiszter Zákány Gyula interpellációjára adott válaszában ígéretet tett egy bel- és igazságügyi vegyes bizottság felállítására, melybe két tisztviselőt a belügyi, egyet pedig az igazságügyi tárca delegál. A bizottság tagjai csak olyan hivatalnokok lehettek, akik internálási ügyekkel eddig még nem foglalkoztak. Feladatuk a zalaegerszegi tábor viszonyainak ellenőrzése és az internálási határozatok felülvizsgálata volt: ezzel a minisztérium ellenőrizte a saját maga által fenntartott tábort. A bizottságot 1920 novemberében állították fel, és változó formában, összetételben az internálótábor csaknem egész fennállása alatt működött. Leszereló'táborok 1919-ben és 1920. első felében még nehéz elkülöníteni az internálótáborokat a hadifogoly- és leszerelőtáboroktól. Sok esetben - mint ahogy Zalaegerszegen is - ugyanazon helyen, egymással párhuzamosan működtek. A hadifogolytáborokban a háború alatt magyar fogságba esett ellenséges katonákat őrizték. Ókét 1919 végére az érintett országok csaknem teljes létszámban hazaszállították, így a táborok megüresedtek. Némelyiküket feloszlatták, mások pedig leszerelőtáborokként működtek tovább. Ilyen volt például a csóti és a zalaegerszegi is. A leszerelőtáborokba irányított hazatérő magyar hadifoglyok átestek egy egészségügyi szűrésen, ami tizennégy napos zárlattal járt. Ezután különböző igazolási eljárásokra került sor, melyek eredményeként a katonák megkapták a leszerelésüket igazoló dokumentumot, az úgynevezett leszerelési igazolványt. Sok magyar katona esett hadifogságba az Osztrák-Magyar Monarchia polgáraként, de szabadulásukkor már valamely utódállam alattvalóinak tekintették őket a 15 MOL К 148. Belügyminisztériumi levéltár. Elnöki iratok 1922-2308. 181
