Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)
Makóné Buzás Eleonóra: A zalaegerszegi internálótábor 1916–1924
közellátásban csak azok a munkaképtelenek részesülnek, akiknek nincs vagyonuk és jövedelmük. Az internáltakról nyilvántartást kell vezetni, melynek tartalmaznia kell az internált nevét, foglalkozását (1914. augusztus 1-ig visszamenőleg), születési helyét, idejét, vallását, illetőségi adatait, erkölcsi és politikai előéletét (különösen a kommün ideje alatt), részletes vagyoni helyzetét és vagyonának eredetét (legalább 1914. augusztus 1-ig visszamenőleg), illetve az őrizetbe vételét, internálását szükségessé tevő adatokat. Az erre rendszeresített lapokon, a bűnügyi nyilvántartó hivatal részére, ujjlenyomatot is kell venni az internáltakról. Ugyancsak nyilvántartásba kell venni azokat, akikkel szemben e rendelet értelmében nem alkalmaznak kivételes rendőri intézkedést, de állami közrendészeti vagy gazdasági érdekből rendőrhatósági megfigyelésük kívánatos. A nyilvántartó lapokat két példányban kell kitölteni, ezek egyike a belügyminisztérium központi nyilvántartásába kerül, a másikat pedig a helyi nyilvántartás céljaira használják. A rendelet meghatározza az internáltakat befogadó község feladatait is: köteles az oda utáltakat befogadni, elhelyezésük és ellátásuk körül „támogatóan közreműködni”, őrzésükről, ellenőrzésükről gondoskodni. A támadások és méltatlanságok ellen köteles megvédeni őket, és gondoskodnia kell arról, hogy „emberséges bánásmódban” részesüljenek. A közegészségügy tekintetében úgy kell eljárni az internáltakkal, mintha azok a község saját lakosai volnának. Az internáltak őrizetéhez szükség esetén a katonai karhatalmat is fel lehet használni.7 Az 1919/91.383. BM rendeletet 1920. március 27-én módosította Simonyi-Semadam Sándor, aki ekkor miniszterelnökként ellátta a belügyminiszteri feladatokat is. Az 1920/4352. BM rendelet az inter- nálási eljárás tekintetében nem tartalmaz lényeges változtatásokat, de bevezeti és hosszasan részletezi a rendőri felügyelet alá helyezés fogalmát. A felügyelet alatt álló egyén nem hagyhatja el a rendőrhatóság által számára kijelölt helyet (ez többnyire a bejelentett lakása volt, tehát nem kellett, mint az internálás esetében, elhagynia a lakóhelyét), és köteles adott időközönként személyesen megjelenni a rendőrhatóságnál (ez legfeljebb napi kettő, legalább heti egy alkalom). 7 Magyarországi Rendeletek Tára 1919. Bp., 1920. 1076-1081. p. 178
