Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)

Makóné Buzás Eleonóra: A zalaegerszegi internálótábor 1916–1924

bathelyi püspök internálását rendelték el.4 (Ugyanígy járt Pehm József is - akkor még középiskolai tanárként - Zalaegerszegen.)5

A forradalmak utáni első olyan rendeletet, amely kifejezetten említi az internálást, mint a kommunista tevékenységért lehetséges szankciót, 1919/91.383. szám alatt, 1919. december 5-én adta ki Be- niczky Ödön, a Huszár kormány belügyminisztere. A rendelet az „állam biztonságára vagy a közrendre és közbiztonságra veszélyes, aggályos és gyanús, valamint gazdasági okokból káros egyének őrizetbe vételéről” szólt. A rendeletben alkalmazott megjelölés igencsak tág és rugalmas, hiszen ahhoz, hogy valaki „aggályos” vagy „gyanús” legyen, nem szükséges közvetlen bizonyíték sem. Adott esetben elég lehet egy feljelentés - akár névtelenül is -, és máris gyanússá válik az illető. Ráadásul nemcsak a fenti kategóriákba sorolható emberek, hanem a velük közös háztartásban élő hozzátartozóik is őrizetbe vehetők e rendelet 2. §-a értelmében. Az 1. § megállapítja, hogy a rendelet nemcsak magyar honosokra, hanem a Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárokra is érvényes (a megszállt területek lakossága a békekötésig nem számít külföldinek). Az őrizetbe vett egyéneket tartózkodási helyükről ki kell tiltani, és más községben őrizetbe helyezni - tehát internálni. Az őrizetbe vételről az első fokú rendőrhatóság6 határoz, de az internálást a belügyminiszter rendeli el. Ez azért fontos, mert a letartóztatás a helyi hatalom hatáskörébe tartozott, és így előfordulhatott, hogy egyesek személyes bosszúból, irigységből, névtelen feljelentés alapján kerültek a rendőrség látókörébe, de a belügyminiszter dokumentumok alapján, elvileg személyes elfogultság nélkül döntött az internálás kérdésében. Igaz, hogy gyakran csak elméletben működött ez így, hiszen a belügyminiszter a gyakorlatban legtöbbször jóváhagyta az illetékes rendőrhatóság

4 Magyarország története tíz kötetben. 8. köt. (Fó'szerk. Ránki György) Bp., 1976. 172. p.

5 Tyekvicska Árpád: „Ahogy régen, most is boldog voltam velük”. Mind- szenty (Pehm) József és Zalaegerszeg. In: Zala megye ezer éve. (Szerk. Kos- tyál László) Zalaegerszeg, [2000.] 247. p.

6 Az „elsó'fokú rendőrhatóság” kifejezés a városi vagy kerületi rendőrkapitányt, a „másodfokú rendőrhatóság” pedig a főkapitányt takarta.