Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)
Hermann Róbert: Szabó Samu honvédszázados emlékirata a 47. honvédzászlóalj történetéről
Majsa nevű m[ező]városonm által hálásra a tázlári pusztára, hol Be- niczky Márton ispánja, Saáry József által igen szívesen fogadtattunk, s elláttattunk. Szept. 1-én Vadkerten, Kalocsán keresztül a Dunához biskói révbe hálásra. Innét szept. 2-kán Pakson, Németkéren, Cecén keresztül, s Simontornya mellett elmenve szállásra a várni pusztára. Sötét estve volt, midőn ideértünk, s gyertyavilágot látván, itt gondoltunk meghálhatni; közelebb menve muzsikaszót hallottunk, s szállást kértünk. Melyre csakhamar megjelent a kocsiknál az ide való ispán, Szmodics József, s bennünket a legnagyobb magyar barátsággal fogadott. E puszta Zichy Manóé.133 134 Innét szept. 3-kán megindulván, Ozorán, s itt a Sión, Enyingen keresztül, Kenese135 mellett elmenve, a kenesei útban lévő első csárdában megháltunk, - innét pedig szept. 4-kén Vörösberényen s Szentkirályszabadján, Vámoson, Nagyvázso- nyon által szüléimhez, Kapolcsra érkeztem, - hol mintegy két hétig tartózkodván, végre Egerszegre136 jöttem, s itt még kétszer vizsgáltattam meg, s elbocsájtó, vagyis katonai szolgálatra alkalmatlan létemről szóló bizonyítványom mellett máig is tartózkodom. - És ezzel bevégeztem naplómat. Mi ér, vagy érhet még, nem tudom. Sokat szenvedtem, de még a fegyver kezeinkben volt, addig föl sem vettem semmi nehézségeket, csak fegyvereink lerakása utáni gyalázatos bánásmód sérti érzékeimet, s nem felejthetem, hogy mindezeknek oka az áruló Görgei, kinek jelleméről csak azt mondom, hogy büszke, önfejű vérszopó volt, s végre hogy maga meneküljön - hihető, jutalom mellett - úgy feladta táborát, hogy tiszttársai gyalázatos kötélhalállal végeztettek ki. Ez eset jellemtelenségét eléggé tanúsítja. - Kezemben van nyomtatásban 849. évi április 29-kén kiadott, s szórni szóra e következő proklamációja: 133 Kiskunmajsa. 134 Zichy-Ferraris Manó (1808-1877), kilépett cs. kir. huszárőrnagy, Moson megye nemzetőr ó'rnagya, majd a dunántúli önkéntes mozgó nemzetőrség 2. zászlóaljának parancsnoka. 1848. december közepétől honvéd őrnagy, 1849. január 19-én kilép. Életrajzát lásd: Bona Gábor 2000. 729. p. 135 Balatonkenese. 136 Zalaegerszegre. 171
