Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)
Hermann Róbert: Szabó Samu honvédszázados emlékirata a 47. honvédzászlóalj történetéről
major felé. Engem elveszettnek tartottak, azt vélvén, hogy a majorban elestem, vagy elfogattam, azért több része századomnak a majorban akart utánam rohanni, midőn velők szemközt menve találkoztam. Csapatjaink eközben hátravonultak, zászlóaljunk ismét utolsó volt.69 Roppant szomjasak és fáradtak voltunk. A csatahelyet nem tarthatván, elvonultunk Kerecsendre, hol pihentünk. Ezen úgynevezett kápolnai ütközet nagyszerű volt, s noha mi visszavonultunk a kétnapi ütközet alatt mintegy egy óra járásnyira, mégis ezen ütközet fényes győzö- delmeink egyike, - mert itt ismerte meg a német a magyar honvéd vitézségét, s ha Görgei nem áruló, s annak idejében megjelenik, ezen egy ütközettel vége a német tábornak. Kipihenés után estvefelé megindultunk Kövesdre,70 s táborba szállottunk. 28-kán öszves haderó'nk Görgei táborával együtt csatarendbe állott, eló'csapataink visszaverték a németet, s 4 álgyút foglaltak el, melyre az ellenség visszavonult. Mi tehát ismét Kövesd mellett táboroztunk. Március 1-én - midőn Görgei már ismét elvált tőlünk - megindultunk. Messziről nagy csapatokat láttunk, de nem tudtuk, váljon ellenséges csapatok-e vagy sem? Egerfarmosnál mégis csatarendbe állottunk, s miután a vizsgálódásra kiküldöttek jelentése után kitudatott, hogy csakugyan ellenség, a már akkor Farmos átellenébe lévő faluból csatarendbe kijövő ellenségre álgyüink tüzelni kezdettek; zászlóaljunk ismét első állásban volt, s roppant nagy álgyűgolyd-zá- porban. Egész táborunknak igen rossz állása volt, vizes és mocsáros; estvefelé tehát visszavonulni kezdett táborunk; zászlóaljunk azonban ismét utócsapattá lett, s nekünk addig állani kellett, míg az egész tábor az Eger folyón által nem vonult. Mi arcvonalba állottunk; mégis kereszttűzbe lévén, sokat szenvedtünk; csak egy álgyügolyó századomból egyszerre ötöt kiütött, köztük a szegény fiatal Vidát Lukafá- ról. Inkey itt nagy hidegvérűséget tanúsított. Lóháton, kezeit keresztbe fonva az [sic!] front előtt mozdulatlan állott. Végre az ellenségi 69 A rohamra lásd: Máriássy János 1999. 100-102. p. A 47. honvédzászlóalj szerepére lásd még: Novák Mihály 1906. 237. p. (Kerkápoly Tivadar emlékirata). Al Mezőkövesdre. 148
