Káli Csaba: Zalaegerszeg az „ötvenes években” 1947-1956 - Zalaegerszegi Füzetek 9. (Zalaegerszeg, 2005)

A kisüzemek államosítása és átszervezése

A kisüzemek államosítása és átszervezése

A háború után néhány évig még létező magántulajdonú ipari üzemek tulajdonosainak döntési szabadsága már az államosítások előtt is meglehetősen korlátozott volt. A központosított készletgazdálkodás, az újjáépítés állami koordinációjából fakadó adminisztratív megszorítások, valamint az 1947-ben elindított hároméves terv, nem egy esetben elvi ténnyé redukálták a magántulajdont.

Zalaegerszeg a negyvenes évek közepén, második felében alig rendelkezett ipari üzemekkel, és azok sem igen lépték túl a kisipar kereteit. Ennélfogva az államosítás első hullámai, közvetlenül a háború után, illetve 1948 tavaszán - amikor a 100 munkásnál többet foglalkoztató ipari üzemeket vették állami tulajdonba - nem érintették a várost. Egy 1947 március 7-én keletkezett, Zalaegerszeg akkori ipari üzemeit felsoroló, a vizsgált korszakunk szempontjából akár kiindulópontnak is tekinthető dokumentum az alábbi ipari létesítményeket nevezi meg:261

1. Eitner gőztéglagyár, Andráshidai út

2. Kamarás István gőztéglagyára, Andráshidai út

3. Erzsébet téglagyár, Alsóerdei út262 *

4. Grünbaum téglagyár, Baki út26'’

5. Zalai Gömbfabeszerző és Értékesítő Szövetkezet fűrésztelepe, Baki út

6. Kövesy Rezső fűrészüzeme, régi vásártér

7. Közvágóhíd, Csácsbozsoki út

261 ZML Zeg. m. v. polgm. ir. 2475/1947. „Kimutatás Zalaegerszeg megyei város területén működő gyárakról, ipartelepekről, nagyiparosokról és bányákról.” A dokumentum csak a - helyi viszonylatban - jelentősebb üzemeket közli, az viszont nem derül ki, hogy hol húzta meg a határt és más ipari létesítményeket miért nem szerepeltet (gépműhelyek, nyomdák, stb.). A „bányák” rovatban egyedül Dervalics István kavicsbányája (Szívhegy) szerepel, amit a felsorolásból kihagytunk.

262 Más néven Városi téglagyár.

lhS A dokumentum szerint erősen rongált, üzemen kívül.

94