Káli Csaba: Zalaegerszeg az „ötvenes években” 1947-1956 - Zalaegerszegi Füzetek 9. (Zalaegerszeg, 2005)

A kamaszodó város új ruhája – építészet és infrastruktúra

egy szociális otthon építését határozta el, ennek helyszíneként az északi irányban lévő Felsőerdőt jelölték ki, ahol már bizonyos infra­strukturális elemek jelen voltak, de a tárgyalt korszakban ennek az építkezésnek (átalakításnak) csak a tervezési előmunkálatai kezdőd­tek meg.470 A sport és egyéb szabadidős tevékenységeket szolgáló új létesít­mények építése talán a leghátrébb került a sorban. A városban nagyon kevés volt a fürdőszobával felszerelt lakás, ráadásul ezekből nem ke­veset - a nagy lakásínség miatt - lakrészekké alakítottak. Emiatt a város vezetői előtt egy tisztasági fürdő megépítésének terve kezdett körvonalazódni. A városban volt ugyan egy tisztasági (kád)fürdő a Já- kum utca 13. alatt, - a Rosner-örökösök birtokában - de ez kis kapa­citású és leromlott állagú volt. Emellett a nyári, szezonális fürdési igényeket a Zala több szakaszán kijelölt fürdőhelyek elégítették ki. Ezek közül valamiféle kiépítettséggel, például kabinokkal csak a ka­szaházi, volt Böhm-malom alatti rész rendelkezett. A Zalán kialakult, több évtizedes hagyományra visszatekintő fürdőkultúrát azonban az iparosodás okozta környezetszennyezés az ötvenes évek elején erő­sen beárnyékolta. A város némely új ipari üzeme, vagy például a lak­tanya, a fürdésre kijelölt részek feletti szakaszon engedték a folyó­ba a szennyvizüket, ami miatt a fürdőzés némileg kényelmetlenné vált.471 Ezért és az ezzel párhuzamosan növekvő fürdési igény miatt az illetékeseknek a tisztasági helyett először inkább egy strandfürdő megépítésén kellett elgondolkozniuk. Már ezt megelőzően, amikor a tervek még csak egy nyitott me­dencével is rendelkező tisztasági fürdőről szóltak, került a képbe a város régi temetőjének helyszíne. Az Ady, Botfy, Mártírok és Teme­tő (ma: Göcseji) út által határolt régi városi temetőt 1920-ban - az új köztemető megnyitásával egy időben - lezárták, így 1951-re éppen lejárt a harminc éves határidő, ami után a temetőt már fel lehetett számolni. Fel is szólítottak mindenkit a fejfák, illetve hozzátartozóik földi maradványainak az új köztemetőbe való átszállítására az itt eset­4,0 Zala. 1956. augusztus 8. 3. p.; ZML Zeg. VT ir. VB ülési jkv. 1956. június 14., július 5. 471 ZML Zeg. VT ir. Tanácsülési jkv. 1951. június 14. 160

Next

/
Oldalképek
Tartalom