Káli Csaba: Zalaegerszeg az „ötvenes években” 1947-1956 - Zalaegerszegi Füzetek 9. (Zalaegerszeg, 2005)
A kamaszodó város új ruhája – építészet és infrastruktúra
A másik, ennél is jelentősebb buktató a tervgazdálkodást kísérő általános tervkáosz volt. A rendezési terv készítésével megbízott budapesti tervező vállalatok (Városépítési Tervező Vállalat, Mélyépítési Tervező Vállalat, Út- Vasúttervező Vállalat) számára a legelemibb sarokpontokat sem tudták a város vezetői megadni, aminek alapján a távlati terveket el lehetett volna készíteni. Minden folyamatosan változott, nem túlzás azt állítani, miszerint ördögi körben mozogtak az érdekeltek. Már láthattuk, mennyire nem volt a városnak például az iparosítást elősegítő telephely-koncepciója. Mivel nem tudták, - nem is túl képletesen szólva - hogy mit hoz a holnap, ezért nem lehetett tervezni sem. Ha ezt mégis megpróbálták, garantáltan az íróasztalfiókban végezte sorsát a rendezési terv. A tervezést a főváros központúság is nehezítette, hiszen a legtöbb esetben egy, a vidéket csak térképről és statisztikai adatokból ismerő személy készítette el a város életét több évtizedes kifutási időre meghatározó terveket. Akadt azonban kivétel is dr. Bérezi Sándor személyében, aki a város korábbi főjegyzője, első vb-titkára volt, és mint a Városépítési Tervező Vállalat munkatársa, 1954-ben egy több tíz oldalas ténymegállapító „tervezési programm előkészítő tanulmányt” készített - a tartalomból megállapíthatóan - egy majdani átfogó város- rendezési terv alapjaként.424 1955-ben már született egy jegyzőkönyv a Város- és Községgazdálkodási Minisztériumban (VKGM) „Zalaegerszeg város tervezési programm javaslatának egyeztetése” címmel, de nincs tudomásunk a végeredmény mibenlététről. A tervezés esetlegességét - egyúttal a komolytalanságát is - jelezte az egyik legfontosabb kérdés körüli bizonytalanság, nevezetesen Zalaegerszeg jövőbeni népességnövekedése. Ennek kiokumlálása kardinális feladat volt, hiszen lényegében erre épült a terület-felhasználástól a közlekedésen át, a közintézmény-hálózat megtervezéséig bezárólag minden. A VKGM előbb említett 1955-ös egyeztetési jegyzőkönyvében a Városépítési Tervező Vállalat 25 ezer főre akarta elkészíteni a városrendezési tervet, amivel a városi és megyei tanács képviselője nem értett egyet, mondván lesz az 30-35 ezer is. Az Országos Tervhivatal is a 25 ezres - lényegében már elért - lélekszámot tartotta reálisnak, végül az 428 428ZML Zeg. VT ir. 587-45/7/1954. 149
