Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)
Béres Katalin: Wlassics Gyula miniszter és Zala vármegye kapcsolata 1895–1903
miniszter is megjelent. Avatóbeszédében azt hangsúlyozta, „az új épület hivatva van arra, hogy Magyarország e végvárában a magyar állameszmét fennen hirdesse — és a hasznos szellemi munkának nemzeti hajléka legyen!”20 Mivel a két űj iskolaépület - „Wlassics Gyula alkotásai”21 - egy utcában, egymással szemben épültek fel, az utcát a hálás csáktornyaiak Wlassics Gyuláról nevezték el. „Boldog Csáktornya! Mennyi viszontagság közt terjesztjük mi tanügyünket és minden áldozatkészség mellett alig megyünk valamire!”““ E kissé irigy sóhaj a Csáktornyái iskolaavatásról tudósító kanizsai újságíró tollából származik. Kanizsán ugyanis sokkal lassabban és a város számára meglehetősen súlyos feltételek mellett történt meg az elemi és polgári iskolák államosítása. Lehet, hogy a miniszterben mégis maradt tüske választási veresége után? Az 1890-es évek első felében Nagykanizsán 6 épületben, 31 osztályban folyt az elemi oktatás. Ezen kívül polgári fiú- és leányiskola, felsőkereskedelmi iskola és gimnázium is működött a városban. A képviselőtestület súlyos összegeket költött a tanintézetek bővítésére és az épületek renoválására; 1897-ben avatták fel a polgári leányiskola új épületét, s ebben az időben bővítették és alakították át a központi elemi iskolát.23 A város költségvetésére háruló egyre nagyobb iskola fenntartási költségeket - 1897-ben 27 820 Ft-ot költöttek az elemi és polgári iskolákra24 - csak rendszeres állami segélyekkel tudták fedezni. 1896-ban, az államilag segélyezett polgári fiú- és leányiskolák újonnan alakult iskolaszéke vetette fel először az államosítás gondolatát.“’ A városi tanács képviselői levélben és személyesen is felkeresték a minisztert, „hogy a város erejét meghaladó, de tanügye előre viteléhez mégis múlhatatlanul megkívántató áldozatok egy csekély részét az állam terhére átvállalni méltóztassék.”26 Wlassics azonban fedezethiányra hivatkozva elutasította kérésüket. A többször megismételt kérelem után csak 1898-ban jelezte, hogy az 1899-1900-as, de inkább az 1900-1901-es tanévben hajlandó állami tulajdonba venni a polgári iskolákat, ha a város elfogadja feltételeit.27 A képviselő testület köszönettel vette az államosítás kilátásba helyezését, de egy újabb kérvényben enyhíteni szerette volna a rá eső terheket. Mindenekelőtt azt kérték, a miniszter engedélyezze, hogy legalább a vidéki diákoktól szedhessenek tandíjat, továbbá - az állami iskola esetleges megszűnése esetén - szerették volna elérni, hogy az épület feletti 95
