Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)
Mann Miklós: Wlassics Gyula életműve
Az emberbaráti intézményeket is rendszeresen ellenőrizte, anyagilag támogatta. Egyes esetekben - így például a vakok intézetében - a könnyebb elhelyezkedés, munkába állás érdekében a szakoktatást módosította, újjászervezte. Wlassics egyszerűsítette, ésszerűsítette & minisztériumi ügykezelést, lehetővé tette a gyorsabb oktatásigazgatási ügyintézést. A közoktatás állapotáról szóló miniszteri jelentések szerkezetét átalakította, így azok áttekinthetőbbé váltak. A Néptanítók Lapjának kiadását, szerkesztését szintén megreformálta, ennek eredményeként a lap élénkebbé, tartalmasabbá — ezáltal olvasottabbá vált.-'1 Jelentős érdeme, hogy nagy céljai megvalósítása érdekében sikerült elérni a kultusztárca költségvetésének felemelését! Hiszen költségvetése 1895-ben 19 millió korona felett volt, de 1903-ban, minisztersége utolsó évében már meghaladta a 42 millió koronát. A közel 23 millió koronás emelkedésből a legtöbbet Wlassics a népiskolák számára juttatott (közel ötmillió koronát). Az 1900. évi párizsi világkiállításon sikeresen szerepelt a magyar oktatásügy. Bemutatták a magyar népoktatás fejlődését, s a kiállítás nagydíját kapta a minisztérium „az állami elemi oktatásügy terén tapasztalt nagy haladásért”; ugyanezt a díjat kapta a főváros is „mint a közoktatásügyi kormány legbuzgóbb támogatója az elemi népoktatás terén”.'6 Áttekintve Wlassics Gyula kultuszminiszteri tevékenységét, úgy tűnik, hogy Eötvös József és Trefort Ágoston mellett Wlassics tartozott a nagy egyéniségek közé a dualista korszak kultuszminisztereinek sorában. Minisztersége alatt polgári jellegű reformokat kezdeményezett; felismerte a népoktatás elsőrangú jelentőségét, s ezért jól átgondolt tervszerűséggel fogott az állami népoktatás nagyarányú fellendítéséhez. Az oktatásügy mellett — a nagy elődökhöz hasonlóan — érdeklődése átfogta tárcája egész területét; európai műveltsége, ötlet- gazdagsága, kultúrigénye alapján a jelentős XIX. századi miniszterek közé sorolhatjuk. 19