Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)
Németh László: A Közigazgatási Bíróság ítélete a vármegyei autonómia tárgyában (1921)
Zala vármegye törvényhatósági bizottsága 1921. szeptember 12-én tartott közgyűlésén megnyugvással vette tudomásul a bíróság ítéletét és elhatározta, hogy az őt támogató megyéket az ítéletről hazafias köszönetét tolmácsolva értesíti.13 A belügyminiszter ítélettel kapcsolatos véleményéről vagy bármiféle intézkedéséről nem rendelkezem adattal. Az előbbiekben bemutatott jogeset véleményem szerint jól példázza, hogy a Közigazgatási Bíróság milyen jelentős szerepet töltött be a világháború utáni átmeneti időszak államberendezkedésének kialakításában. Wlassics Gyula elnök 1924-ben így összegezte a bíróság feladatát: „Ily átmeneti időszakban a bírói hatalom a legnehezebb feladatok megoldása elé kerül. A jogforrások egész halmaza tornyosul fel. Ami ma jogszabály, azt holnap már más jogszabály helyezi hatályon kívül. A föntébb vázait átmeneti korszak természetében rejlő, egymást kergető jogforrás változások a legnehezebb jogforráskritika elé állítják a bíróságokat. Hatályban van-e még valami rendelet, törvényes-e a hatályban levő rendelet - ilyen és ehhez hasonló kérdések a jogforráskritika gyakorlásában a bírót a leghomályosabb utakra, néha valóságos útvesztőkbe viszik. A bírói hatalomnak ily nagy átmeneti rázkódások, értékeltolódások, új formák és alakulatok zűrzavarában meg kell találni mégis a bölcs igazságszolgáltatás megnyugtató útját. Nyilvánvaló, hogy ezen az úton könnyen nagy eltévelyedésekre vezetheti a bírót, ha feladatát csak a megszokott ideológia merev, elvont syllogismusa- ival akarja betölteni. Ily időkben a bírónak fel kell emelkednie annak az elgondolásnak, annak a mélyebb belátásnak magaslatára, hogy a normális körülményeknek szabályozására szánt jogszabályok merev alkalmazása mellett a nagy világesemények forradalmi eltolódások árnyékában felburjánzott, abnormális viszonyok között könnyen vál- hatik a summus ius a nyomasztó helyzetek summa iniuriájává. Ámde a bíró ily időkben sem sértheti meg azt a bírói kötelességét, hogy az élő jogot alkalmazza. Mindig áll az elv, hogy az a bíró a legigazságosabb, aki a jogszerűségtől nem tér el. A jogszerűség tartalmának megállapítása dönti el a bírói hivatás helyességét vagy eltévelyedését. A jogszerűség megállapítását semmi esetre sem szabad a mechanizmus élettelen gépies munkájává törpíteni. Ellenkezőleg, azt a jogélet szerves, a nagy összefüggésekben nyilvánuló összhang életerős szintjére 141
