Csomor Erzsébet: 1956 Zalaegerszegen - Zalaegerszegi Füzetek 7. (Zalaegerszeg, 2001)
A forradalom kezdete
látva közrefogták a katonákat, nemzeti zászlót adtak a kezükbe. Úgy tűnik, a népnek hatalma volt a fegyverek fölött, a kivezényelt szakasz visszament a laktanyába. Dénes és Pálinkás sürgetésére azonban rövid idő múlva, Wágner Ferenc őrnagy 5 rohamlöveggel és Halász Ferenc százados „különleges csopottal” érkezett a pártház védelmére, a tömeg „szétverésére”. Az alakulatoktól kivezényelt katonák a Kálvária-temető előtti téren át, végig a városi strand kerítése mellett félkörbe fogták a tüntetőket. A tankok a temető és a strand közötti úttesten álltak. Feladatuk a következő volt: „A harckocsikkal a tömeg irányába szűntessék meg a csoportosulást és biztosítsák a pártbizottság épületében lévő személyek sérthetetlenségét.”'04 Dénesék még mindig nem érezték biztonságban magukat, újabb erősítést kértek. A 33. lövész ezred parancsnoka ekkor utasította az AVH épületének védelmére kiküldött Tompa hadnagyot és a vele lévő szakasz katonát, hogy ők is induljanak a pártház védelmére. Tompáék elindultak, akikhez csatlakozott egy 15 fős AVH-s tisztekből és nyomozókból álló csoport is. A szakasz ködgyertyával volt felszerelve. A pártbizottsághoz érve, kb. 20 méterre a tömegtől Tompa megállította csoportját, és békés tüntetőket szétoszlásra szólította fel. A tömeg nem mozdult, ekkor a katonák eldobták a ködgránátokat, és megrohamozták a tömeget. A pártház folyosóján kiáltás hangzott: Ne lőjetek! Ne lőjetek a népre!105 Az épület emeletéről tüzet nyitottak, a kivezényelt katonák közül Telenkó János honvéd, és Németh Imre a Tejipari Vállalat sofőrje a helyszínen életét vesztette.106 Csatári Jenő zalaegerszegi, Németh Erzsébet andráshidai lakosok, valamint Halmos Zoltán, Kelemen László, Lelkes Ferenc és Vass Károly munkások súlyosan megsebesültek.107 A pártház előtti lövöldözés után a pánikba esett pártvezetők — Dénes István, Szigeti István, Pálinkás Ferenc - és az AVH-sok, tartva attól, hogy a tömeg ellenük fordítja a hadsereget, a BM Zala Megyei Főosztály szovjet tanácsadóján keresztül a Körmenden állomásozó szovjet alakulathoz fordultak segítségért. Az oroszoktól azt a választ kapták, hogy „megfelelő e- rejű szovjet segítséget nem tudunk adni, kevés meg nem ér semmit.” 108 Az első titkár ezután Borka Zoltánhoz, a helyőrség parancsnokához fordult segítségért, aki ebben a bizonytalan helyzetben azt tanácsolta, legbiztosabb, ha este a pártbizottság munkatársait 31
