Csomor Erzsébet: 1956 Zalaegerszegen - Zalaegerszegi Füzetek 7. (Zalaegerszeg, 2001)

A forradalom kezdete

bői járt naponta, a közlekedés bizonytalan, s ha elengedik őket, biztosan részt vesznek a tüntetésben, ráadásul felügyelet nélkül. A tantestület végül is látva a diákok elszánt akaratát, ügy határozott, hogy engedélyezik a felvonulást. Úgy 9 óra lehetett, amikor először mentek ki az utcára a gyerekek. Tanári kísérettel zárt sorokban a Gsány szoborhoz vonultak, ahol a Szózatot és a Himnusz elénekelték, majd visszamentek az iskolába.

Ezen a reggelen az Állami Gimnáziumba is forrongó hangulatban érkeztek a tanulók, 8 órakor az iskola előkertjében mintegy 200 diák kint állt, néhányan az épület homlokzatán lévő vörös csillagot próbálták leverni. Ostoros Károly, az iskola testnevelés szakos tanára a diákokra parancsolt, mindenki vonuljon az épületbe. Az igazgató is figyelmeztette a gyerekeket, csakhogy a diákok eufórikus hangulatát nem lehetett csillapítani, a tanítás lehetetlenné vált, a gyerekek az osztályokból engedély nélkül jöttek-mentek, nemzetiszínű szalagot tűztek a sapkájukra, látszott, a felvonulás elkerülhetetlen. Eldöntendő volt, a tanári kar engedélyezi-e, és akkor tanári felügyelet mellett lesznek a gyerekek. Tudták, hiába tiltják, a diákság úgyis felvonul, csak éppen felügyelet nélkül. Ezt a kockázatot - hasonlóan a másik iskolához - nem merték vállalni. Megállapodtak abban, hogy minden osztály az osztályfőnök vezetésével vonul fel. A tanulók már felsorakoztak a sportpályán, mikor az igazgató megjelent és a városi tanács elnökének üzenetét tolmácsolta, aki megtiltotta felvonulást. Nagy zúgolódás támadt, látszott, a diákok hajthatatlanok, szándékukat megváltoztatni nem lehet. Ekkor Ostoros Károly így szólt hozzájuk: „Gyerekek, a ti szimpátia tüntetésetekhez hozzájárulunk, de azt kérjük tőletek, hogy a felvonulás szép rendben történjen meg. Magatok közé ne engedjetek idegeneket, jelszavakat ne kiabáljatok, mert ilyenkor a forradalom alatt elő szoktak bújni a csatornából a patkányok, akik minden szép eszmét be szoktak mocskolni”.80 Az igazgató végül is a tanácsi vezetés tiltása ellenére engedett.

Eközben a Munkácsy út sarkán az AKÖV dolgozói Kossuth címerrel, Petőfi képpel, nemzeti színű zászlóval álltak indulásra készen. Kisvártatva egy munkásokkal megrakott busz jött ki a vállalattól, többen felszálltak, majd az Ady úti iskolához81 mentek, ahol a Gépipari Vállalat munkásai már hangosan követelték a diá26