Csomor Erzsébet: 1956 Zalaegerszegen - Zalaegerszegi Füzetek 7. (Zalaegerszeg, 2001)
Zalaegerszeg az ötvenes években
közművelődési könyvtárhálózat kiépítéséhez, majd az 1952. október 5-én megnyílt 1505 kötetes Zala Megyei Könyvtár létrehozásának alapjául szolgált. A könyvtárban, - 1955-ben 1707 beiratkozott olvasónak 22 ezernél több kötet állt rendelkezésére, azonban a könyvállomány növekedésével nem volt arányban az olvasók számának emelkedése. „Szükséges volna, hogy a megyei, a városi és a járási tanácsok dolgozói legalább legyenek tagjai a könyvtárnak és főképpen azok az elvtársak, akik hivatva vannak irányítani a város és a megye művelődési életét”40- olvasható Fiilöp István könyvtárvezető beszámolójában, amely finom utalás a már említett vezetők iskolázatlanságára. Az évtized elején korszerű mozi nem működött a városban, az alkalmi vetítőhelyeken — volt Katolikus Ház, Arany Bárány - az előadások zömét a kor ideológiai elvárásának megfelelő szovjet és magyar filmek tették ki. Hosszú előzmények, több éves előkészület után 1950-ben nyitotta meg kapuit a Göcseji Múzeum. Zalaegerszegen az 50-es évek „kultúrforradalmát” az üzemeknél, vállalatoknál alakult kultúrcsoportok41 „vitték győzelemre”, az ideológiát brosúrákkal, népszerűsítő előadásokkal és a tudományos ismeretterjesztés különböző formáival kellett a munkások, parasztok és nem utolsósorban a városi lakossághoz eljuttatni. A sajtó hamis képet festett arról, ami az országban történt. A Zala című megyei napilap retorikája a „rémhírterjesztés”, a „dühödt reakció”, „klerikális reakció” minden válfaja ellen buzdított. Dicsőítették a népi demokrácia kulturális vívmányait, ünnepelték a begyűjtésben élenjárókat, szidták a kulákokat. A város meghatározott területeit, utcáit „politikai felkészültség” és „szociális hovatartozás” alapján választott népnevelők42 járták, a heti munkaterv szerint megtartott gyűlésekről hangulatjelentéseket készítettek. Az egyik összejövetelről készített beszámoló így hangzik: „Népnevelői jelentés, vasúti ONCSA telep. A beszélgetés során ismertettük a február 24-i Pártkongresszus jelentőségét és lényegét, majd külpolitikai eseményekkel foglalkozva párhuzamot vontunk a háborús uszítok és gyújtogatók provokációi és a béketábor, továbbá a demokratikus népköztársaságok építő munkája között.”44 15
