Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A definitívum 1853–1860 - Az egerszegi önkormányzat átszervezése
lyesen a megyefőnököknek kell magukra vállalniuk.207 Láthatjuk, hogy a helytartósági osztályvezető által megfogalmazott irányelvek egy alapvetően új, a kialakuló polgári jogviszonyoknak megfelelő, modernizált városi közigazgatás létrehozását szolgálták. Azt az abszolutisztikus kormányzati rendszer hatalomra jutásának kezdetétől fogva állandóan érezhető törekvést, hogy a lehető legkevesebb számú hivatalnokkal a lehető leghatékonyabb munkavégzést érjék el, a községi törvény megalkotásának elhúzódása, s ennélfogva a községi igazgatás átfogó és végleges rendezésének elhalasztása miatt, az 1850-es évek első felében a zalai mezővárosokban csak részben vagy egyáltalán nem sikerült átültetni a gyakorlatba. Úgy tűnt, hogy jórészt az 1848 előtti idők hivatali tapasztalatain felnevelődött tisztviselői gárda Egerszegen is egyre kevésbé tud beilleszkedni abba a magasabb szintű követelményrendszerbe, amely az új típusú igazgatási szervezet szándékolt kiépítése során egyre inkább előtérbe került. A szaktudás, az iskolai végzettség, az egyes munkakörök pontos elhatárolása és valódi tartalommal való megtöltése, a felvett fizetés fejében végzett tényleges, pontos és intenzív munkavégzés mind olyan elvárások voltak, amelyek megvalósítása lényegesen megváltoztathatta az ügyintézés addigi menetét. Ennek csak a hivatalából élő, minden energiáját ottani munkájára koncentráló tisztviselői állomány képezte az alap- feltételét. Egy olyan tisztviselői állomány, amelynek fizetése társadalmi státuszához méltó életszínvonalat biztosít, amely munkája fontosságát érezve kellő öntudattal rendelkezik, s hiszi, hogy amit csinál, az okvetlenül szükséges és jó, s mindemellett jövője miatt sem kell aggódnia, hiszen munkaképtelenség esetén is gondoskodnak róla. A természetbeni juttatások és egyéb mellékjövedelmek megszüntetésének szándéka pedig a befolyásolhatóság és megvesztegethetőség lehetőségének a minimálisra csökkentését célozta, s ezzel az újonnan alkalmazandók erkölcsi feddhetetlenségét kívánta megóvni. Az erkölcsi feddhetetlenség pedig már önmagában is növelhette a tisztviselőkbe helyezett bizalmat, elősegíthette azok - a kormányzati rendszer számára oly fontos - társadalmi elfogadottságának létrejöttét. 96
