Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A definitívum 1853–1860 - Az önkormányzat az 1850-es évek közepén
dott, hanem lehetőségeihez mérten más alkalommal is próbált segíteni rajtuk. 1854-ben például a várost már csaknem két évtizede szolgáló Pajor József hajdú - szegénységére hivatkozva - elhunyt felesége temetési költségeihez kért hozzájárulást. A városi pénztárból kifizették számára a koporsó árát, 6 pengőforintot.190 A szegődménye- sek között téglást, órást, kanászt, csordást és árokásót találunk. Téglásnak 1854. január 1-jétől Jobszt György kaszaházi téglásmestert fogadta fel a város. Alkalmazásának feltételeit külön szerződésben rögzítették. Fizetése most is az égetett tégla és cserép fajtájától és mennyiségétől függött. Ezenkívül kukorica, krumpli- és káposztaföldet, valamint rétet is kapott használatra. "Ezen becses fizetésért ellenben köteles leend jó és alkalmas téglákat készíteni, annak rende szerint kiégetni, a lakházra és téglafára jó gondot viselni, különösen a lakházat tisztán tartani, elegendő emberekről gondoskodni, hogy a városi lakosok számára téglák elegendő számban készíttethessenek. A neki gondviselése alá átadandó eszközök és szerszámokról számolni és azokra jó gondot viselni, és mind az általa készítendő téglák jóságáról, mind pedig az eszközök és szerszámokról a felelősséget magára felvállolván, a várost mindenek eránt kármentesíteni tartozik" - állt a szerződésben.191 A kötelezettségek ilyen pontos leírását feltételezhetően a korábbi téglásmesterek hanyagsága tette szükségessé. Erre utal, hogy a téglások elég gyakran váltották egymást. Jobszt Györgynek sem volt sokáig lehetősége a "becses fizetés" fejében a fenti kötelezettségek teljesítésére. Elhalálozása miatt ugyanis már pár hónap múlva új téglást kellett keresni. A környéken valószínűleg nem találtak alkalmas személyt, mert az 1854. február 25-i választmányi ülésen úgy döntöttek, hogy Kőszeg és Szombathely város tanácsától kérnek ez ügyben segítséget. Egy hónap múlva, 1854 márciusában Brunner Ignác Vas megyei, radafalvai téglás legénnyel folytattak tárgyalásokat, valószínűleg ő lett Jobszt György utóda.192 Említenek forrásaink ezen időszakban egy ún. téglafelügyelői tisztséget is193, amelynek viselője vélhetően a téglaégetéssel kapcsolatos ügyeket kezelte, s a téglás tevékenységét ellenőrizte. Nevét azonban nem közük, így mi is csak a tisztség létezéséről tudunk beszámolni. Az azonban bizonyos, hogy önálló, kizárólag erre a célra rendszeresített tisztviselői vagy szolgai státusza nem volt a városnak. Semmiféle kimutatásban, jelentésben nincs külön megjelölve ez a feladatkör. így arra lehet következtetni, hogy mellékesen 89
