Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)

A definitívum 1853–1860 - Az önkormányzat az 1850-es évek közepén

állománnyal rendelkező szolgabírói hivataltól akár csak néhány napra is elvéve, hogy helyette használható személyt biztosítanának, akkor az ügyintézésben bekövetkező teljes összeomlásért nem a szolgabírói hivatalt fogja terhelni a felelősség. A maradék személyzettel ugyanis »egy ilyen terhes hivatalt" nem lehet fönntartani, jelentette ki. Indokai tényleg helytállónak nevezhetlek, hiszen a megyei közigazgatási szervezet legtöbbet dolgozó hivatalnoka a szolgabíró volt. Rengeteg feladat nehezedett rá, s felelősségteljes munkája során egyetlen segítőtársát sem nélkülözhette.'75 A súlyos érvek sokat nyomtak a latba, a másik oldalról, a város részéről viszont ugyancsak nyomás nehezedett a megyére. Egerszeg mielőbb hivatalába végleg beiktatott jegyzőt szeretett volna magának. Az ellentétes érdekek és törekvések ütközése folytán a döntést egyelőre elhalasztották, ifjabb Donászy Ferenc kinevezésére nem került sor. A jegyzőt az 1855-ös év folyamán továbbra is az október 3-án felfogadott írnok, Tekésy Károly helyettesítette. Munkáját nyilván nem tudta olyan kielégítően elvégezni, mint lényegesen több tapasztalattal rendelkező elődje, Móczer István. A város feltehetően ezért sürgette oly erőteljesen az új jegyző mihamarabbi kinevezését. Erre azonban még a következő év elejéig várni kellett.

Időközben bizonyára tovább folyt a keresés. Végül 1856. január 7- től az akkor 39 éves, zalaegerszegi születésű, római katolikus vallású, nős családi állapotú Szigethy Károlyt bízták meg a jegyzői teendők ideiglenes ellátásával. Az új jegyző, akit társadalmi állására nézve »magánzó"-ként említenek forrásaink, a megyei közigazgatásban már korábban is végzett közszolgálati feladatokat. Gimnáziumi végzettséggel rendelkezett, latinul és egy kissé németül is tudott. Képességeiről, rátermettségéről, politikai és erkölcsi magatartásáról jó véleménnyel voltak. Munkáját évi 600 pengőforint fizetéssel honorálták. Egy számára később kiállított ajánlás szerint ideiglenes jegyzői minőségében »teljes szaktudásról és hozzáértésről tett tanúbizonyságot".17" Ideiglenesen történő alkalmazását egy hamarosan bekövetkező tragikus esemény miatt akár véglegessé is lehetett volna változtatni. Smalkovits Mihály szakvéleménye ugyanis beigazolódott. A város adminisztrációját oly sokáig irányító jegyző, Móczer István többé már nem gyógyult fel annyira, hogy hivatalába visszatérhetett volna. Gutaütését követően 1856-ban távozott az élők sorából. A jegyző halálával végérvényesen megüresedett állásra azonos