Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)

A definitívum 1853–1860 - Az önkormányzat az 1850-es évek közepén

31-én, mind pedig 1850. június 18-án kinevezte őt fizetett tanácsosnak. S ugyancsak ismert volt az is, hogy addigi adósságai behajtat- lanok, addigi hasonló cselekedetei pedig, büntetlenek maradtak. A hosszú éveken át űzött csalásoknak semmi következménye nem lett. Emlékezzünk a város akkori, Smalkovits Mihály által lefestett közhangulatára! Más kérdés, hogy a korábbi városbíró, Pathy János, egyéniségénél fogva amúgy sem lett volna alkalmas az ilyen jellegű ügyek kézbevételére. Lemondásában viszont mindez - mint már utaltunk rá - valószínűleg szerepet játszott.

Az 1850-es évek közepére Horváth Imre magán és köztartozásai elérték azt a szintet, hogy a törvényes beavatkozás elkerülhetetlenné vált. Most tehát a város is benyújthatta igényét. S ezt a lehetőséget az energikus és határozott városbíró, Ráizinger József rögtön ki is használta nemcsak a pénzügyi követelések érvényesítésére, hanem a tanácsos visszaéléseinek nyilvánosságra hozatalára is. Itt volt a soha vissza nem térő alkalom, hogy a tanács megszabaduljon a tevékenységével az egész városnak kárt okozó, s a vezető testület tekintélyét mélységesen lejárató, mindenfajta erkölcsi gátlástól mentes tanácsosától. Az események ilyen fordulatában feltehetően az új szolgabíró, Orosz Ferenc személye is közvetve szerepet játszott. Orosz Ferenc az 1840-es évek zalai politikai küzdelmeiben mindvégig a liberálisok mellett foglalt állást. 1843-1844-ben a helyettes alispáni tisztséget töltötte be, tagja volt az ekkor kibontakozó védegyleti mozgalomnak, később vállalta az önkéntes adózást, 1846-ban pedig részt vett a botrányos egerszegi tisztújítást kivizsgáló megyei bizottság munkájában. Egy, a zalai nemesség politikai erőviszonyairól 1846-1847 körül készült kimutatás meggyőzódéses ellenzékiként jellemzi.162 Az 1850-es évek elején megyei főpénztárosként tűnik fel163, majd 1854-ben bekövetkezett szolgabírói kinevezése után - korábbi, következetes liberális magatartása révén - az egerszegi önkormányzatnak a visszás közállapotok megszüntetését célul kitűző, s ugyancsak inkább liberális érzelmű tagjai törekvéseik potenciális támogatóját láthatták benne. Ezt támasztják alá az ezután következő események is.

Horváth Imrével, aki időközben visszatért a városba, az 1855. május 10-i választmányi ülésen nyilvánosan közölték, hogy fizetett tanácsosi hivatalából elmozdították. Még ugyanezen az ülésen rögtön négy jelöltet is állítottak a megüresedett tanácsosi helyre. Közülük az

19