Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)

A provizórium kora 1851–1853 - Panasz a városi tanács ellen

Árvay István is megtalálható, az elkövetkező másfél év alatt újonnan hivatalba lépő tisztviselők (Farkas Gábor, Herczeg József, Tóth György és a személycserék folytán ugyanezen időszakban új tisztséget elfoglaló hivatalnokok (Móczer István, Kováts József) egyaránt a konzervatívokat képviselték.1”

A választmány politikai megoszlását - megfelelő források hiányában - már sokkal nehezebb körülhatárolni. Az 1849-et megelőző időszakban sokan közülük - pl. Ráizinger József, Handler István, Koppány Ferenc, Molnár György, Isoó Ferenc, Rigó Ferenc - a liberálisok mellett foglaltak állást. Mások - mint pl. Páslek Imre, Takács Pál, Pirity György, Juhász Pál, Hajgató Lajos - a konzervatívokat támogatták.100 A többiek közül egyesek nevével (Kaiser Albert, Mayer Jakab, Fischer Simon) a zalai védegyleti mozgalom kapcsán találkozunk az 1840-es években101, politikai nézeteiket illetően azonban nincsenek megbízható adatok. Óvatos mérlegeléssel azt mondhatjuk, hogy a kétféle politikai csoportosulás tagjai nagyjából egyenlő arányban, esetleg némi liberális fölénnyel foglaltak helyet a választmányban.

A tanácsra vonatkozóan azonban egyértelműen beigazolódik Smalkovits Mihály azon megállapítása, hogy zömében a korábbi konzervatív párt tagjai alkották a testületet.

A kerületi főispán utasítására az 6 tevékenységüket kellett a főorvos levelében foglaltak alapján Bogyay Lajos megyefőnöknek és Fábián Pál szolgabírónak felülvizsgálni. A vizsgálatot hamarosan meg is kezdték.102 Ennek folytán a városi tanács 1851. október végén adta be az ellene tett nfeladás"-t érintő nyilatkozatát.103 Jó egy évvel később, 1853. január elején pedig Horváth Imrének kellett nyilatkoznia az egyik olyan hagyatéki ügyben, amelyet Smalkovits Mihály példának hozott fel a tanácsos által elkövetett visszaélések illusztrálására.104 Bár a teljeskörű vizsgálati iratokat sajnálatos módon sehol nem sikerült föllelni, a rendelkezésre álló levéltári forrásokból annyi biztosan megállapítható, hogy az ügynek egyelőre sem Horváth Imrére, sem a többi tanácsbelire nézve nem lett semmi következménye. Mindenki tovább végezhette hivatali teendőit, senkit nem függesztettek fel. A tisztikar összetétele - Pathy János városbíró saját elhatározásából bekövetkező lemondását (1852. május 9.) nem számítva (erről alább még lesz szó) - jó pár évig lényegében alig változott. S változatlan maradt még jó ideig a Smalkovits Mihály levelében vázolt helyzet is.

50