Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A katonai kormányzat időszaka 1849–1850 - A tanácsbeliek
a szolgák nem lehettek biztosak. A kerületi főispán már említett, 1850. április 22-i rendeletében ugyanis a városi igazgatás rendezésének idólegességét hangsúlyozta. «Mindezen rendszabályokat azonban csak ideiglenesnek kívánom tekintetni, tehát olyanoknak, melyeknek kötelező ereje csak a magas kormánytól legközelébb várható községi rendszernek életbeléptetéséig tartand"“ - írta Dóry Gábor. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy a Bogyay Lajos által már többször kért, a tisztviselők feladatait és hatáskörét leíró hivatali utasítás a zalai városok igazgatási szervezetének 1850 júniusában bekövetkezett rendezéséig sem érkezett meg. Az utasítás hiánya további zavarokat idézhetett volna elő, ezért azt jobb híján maga a megyefőnök állította össze. Ennek kapcsán tett megjegyzése szintén a községi ügyek mielőbbi, központi rendezése iránti várakozást tükrözi: «Ámbátor a magas kormány által a legcélszerűbben rendezett községi szerkezet nemsokára életbe léptettetni fog, s így jelenlegi ideiglenes rendezésünk feleslegessé leend, mindazáltal a közügyek- beni pontos és egyformán ható működés a közigazgatást felette elősegítvén és mozdítván, nem látom feleslegesnek némi utasításokat a fent említett hivatalnokok számára a nevezett községi rendezet szerkezetéig37 ideiglenesen életbe léptetni." A tömören megfogalmazott, nyolc pontból álló utasítás meghatározta a bíró és a tanács egymáshoz való viszonyát és kijelölte a tiszteletbeli tanácsosok szerepét, valamint a jegyző, a pénztárnok és kamarás, az útmester, az adószedő és az erdőfelügyelő feladatait. Kimondta, hogy a tanács mind «az illető közigazgatási hivatalnokok"-nak, mind a városbírónak alá van rendelve. (Az előbbieken valószínűleg a felsőbb hatóságokat kell értenünk.) A városbírót akadályoztatása esetén az egyik fizetett tanácsos, az utóbbit pedig ez esetben az egyik tiszteletbeli tanácsos helyettesítette. Ha a tanács a várost érintő fontosabb ügyekben döntött, akkor véleményük kikérése végett a tiszteletbeli tanácsosokat is meg kellett hívni a tanácskozásra. (Az, hogy mi tartozott ebbe a kategóriába, az utasítás szövegéből nem derül ki.) A jegyző számára a pontos hivatali ügyvitelt, az adószedő, valamint a pénztárnok és kamarás számára a város jövedelmeinek lelkiismeretes kezelését, a számadások rendszeres bemutatását tette kötelezővé. Az útmester munkájáról korábban már szóltunk, az erdőfelügyelőnek pedig az erdők jó karban tartásáról, a megfelelő bánásmódról kellett gondoskodnia. (Ez utóbbi és az adószedői állást 1850 júniusában nem mind21
