Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A katonai kormányzat időszaka 1849–1850 - A tanácsbeliek
gével, a végleges megoldást azonban csak a régi keretek között tudta elképzelni, figyelmen kívül hagyva, hogy az új politikai rendszer a közigazgatás racionalizálásának célkitűzéséből kiindulva, a városok igazgatási szervezetében is lényeges változtatásokat kívánt életbe léptetni. Ennek azonban egyelőre még csak az első jelei mutatkoztak. A beérkezett kimutatásokat a megyefőnök továbbküldte a kerületi főispánnak, s ez alkalommal ismételten kérte a városi tisztviselők szolgálati viszonyait, fizetését stb. szabályozó utasítást.’4 Ez még mindig nem érkezett meg, megjött viszont az a felsőbb rendelkezés, amelynek értelmében a közigazgatás és igazságszolgáltatás szétválasztása folytán a városi tanács előtt folyamatban lévő pereket be kellett szüntetni, s azokat a róluk készült jegyzék kíséretében át kellett adni a helyettes törvényszéki elnöknek. A tanács ezentúl csak szűk körű községi bíráskodási tevékenységet folytathatott. Emiatt az addigi gyakorlat szerinti, hetenkénti kétszeri tanácsülés feleslegessé vált, ezért úgy döntöttek, hogy ezután rendesen csak heti egy ülést tartanak. "Éspedig, hogy minden vallásfelekezetbeli a törvénykezésben innepje által gátolva ne legyen, ülési napul péntek tűzetik ki" - mondta ki a tanács. Azt is hozzátették, hogy ha erre a napra ünnep esik, akkor az előtte lévő csütörtökön üléseznek.25 Bár a város hivatalukban véglegesen még meg nem erősített vezetői maximális együttműködésre törekedtek a felsőbb hatóságokkal, s igyekeztek minden utasítást pontosan végrehajtani, annyi bizalmat mégsem sikerült kiérdemelniük, hogy a hagyományos húsvéti határjárást 1850 tavaszán megtarthassák. Az adott politikai viszonyok között minden olyan gyülekezés és összejövetel, amely fölött nem lehetett teljes mértékben biztosítani a hivatalos felügyeletet, gyanúsnak számított, ezért inkább betiltották őket. Az egerszegiek határjárási szokását is ilyennek minősítették. így a húsvéti készülődés közepette kénytelenek voltak a város jegyzőkönyvébe a következő sorokat rögzíteni: "A régi szokás szerint divatozó húsvét éjjeli innepélyes határjárás az ostromállapottal, s annak szigorú szabályaival öszve nem férhetvén, azon éjjeli határjárás ezen évre megszüntetik. A Kálvária hegyre húsvét reggelén kimenni szokott processió megmaradván, miről is a városi lakosság közhirdetés útján fog értesíttetni."2'1 Időközben a kerületi főispán áttanulmányozta a zalai városok /5
