Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)

A definitívum 1853–1860 - Az egerszegi önkormányzat átszervezése

сак további sorsa, megfelelő szociális gondoskodás hiányában, éppen olyan bizonytalan volt, mint eddig.

A tisztikar állományában az általunk tárgyalt időszak hátralévő részében már nem történt változás. A három hajdú közül viszont a legidősebb, Pajor József 1860-ban elhalálozott. A város kifizette a temetési költségeket, a városházán lévő és addig Pajor József rendelkezésére bocsájtott hajdúlakást pedig - nehogy a ház őrizetlenül maradjon - Dömötör József hajdúnak adta át. Dömötör József és a másik hajdú, Lendvai István járandóságát egyébként 1-1 öl tűzifával is megemelték.“8 A Pajor József halálával megüresedett hajdú állásra egy hónapon belül heten jelentkeztek. Közülük az egerszegi születésű Bogár József csizmadia mestert vették fel, de csak ideiglenesen. A községtanács értésére adta, hogy »végleges kinevezését csak azon esetben várhatja, ha jelen ideiglenes szolgálatában szolgai állásának megfelelőleg mindeneket a legpontosabban teljesíteni fog. Miről ha tán bármikor is megfelejtkezne, szolgálatából azonnal elbocsájtatni fog."“9 Az új hajdú ezután bizonyára igyekezett megbecsülni állását.

Különböző szegódményeseket természetesen ekkor is foglalkoztatott a város. Erre többek között azért is szükség volt, mert - bár a püspök földesúrral a megegyezés megtörtént - a volt úrbéres közbirtokosság és a város vagyona ténylegesen még nem különült el, s a birtokosok közgyűlése által megalkotott legfontosabb rendszabályokat (pl. a legelőrendtartást) valójában a községtanács hajtotta végre. A testület alkalmanként néhány nagyobb birtokossal kibővített ülésén más, kisebb fontosságú, de a közbirtokosságot érintő szabályzatot - például erdőkezelési, téglaszíni utasítást-is elfogadtak. Az ezzel kapcsolatos gyakorlati kérdések megoldása a legtöbb esetben a községtanácsra hárult.270

A téglaégetésből származó bevétel biztosítása miatt továbbra is igyekeztek hozzáértő téglásmestert szerződtetni. 1858 áprilisában Preisz Györgyre bízták ezt a feladatot. Az égetett tégla és cserép mennyiségétől függő fizetése mellett - ugyanúgy, mint eddig - más juttatásokat is kapott (tűzifát, a réten termő füvet stb.). Ezenkívül a téglaszíni házban lévő lakás is rendelkezésére állt. A téglaégetéssel kapcsolatos ügyek általános kezelését és felügyeletét amúgy az évről évre megválasztott téglaszíni gondnok látta el. Munkáját - a községtanácsosokhoz hasonlóan - valószínűleg fizetség nélkül végezte, nincs nyoma annak, hogy ezért bármilyen ellenszolgáltatásban ré149