Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. - A város igazgatási szervezete és tisztviselői az abszolutizmus idején - Zalaegerszegi Füzetek 6. (Zalaegerszeg, 2000)
A definitívum 1853–1860 - Az egerszegi önkormányzat átszervezése
állás betöltésének a jogát a város magának akarta fenntartani. Elképzeléseik szerint a szállásmestert, a két hajdút, az erdőkerülőt, a dobost, a mezőőröket, a kikiáltó és a rendes éjjeliőröket, valamint a ha- rangozót az elöljáróság és a községi választmány választotta volna ki a jelentkezők közül.213 A város szolgálatában érdemeket szerzett, de betegségük vagy életkoruk miatt munkaképtelenné vált hivatalnokok és szolgák sorsát illetően a gyűlés résztvevői úgy gondolták, hogy ezeket az állami hivatalnokokhoz hasonlóan nyugdíjazni kellene. A szükséges nyugdíjalapot úgy lehetne megteremteni, hogy az alkalmazás első évében minden újonnan kinevezett hivatalnok és szolga fizetésének egyharmadát levonnák erre a célra. Ezt az összeget 12, vagy az illető körülményeitől függően 24 részletben lehetne befizetni a pénzalapba. A második évtől kezdődően viszont már csak évi fizetésük 1 %-át kellene az alap számára átengedniük. Azokra a tisztviselőkre és szolgákra pedig - fejtették ki a város jövőjéről tanácskozók - akikre állásuk megszüntetése vagy alkalmatlanságuk miatt a városnak nem lesz többé szüksége, nem kell tekintettel lenni, hiszen az összes községi tisztviselő és szolga 1850-től kezdődően csak ideiglenesen volt alkalmazva. Ezért kártérítés sem illeti meg őket.214 A soproni helytartósági osztályvezető kérdéseire adott válaszok azt bizonyítják, hogy az anyagi terhek megnövekedésével kapcsolatos félelmek és aggodalmak ellenére, mind a város irányításában résztvevőknek, mind pedig a többi polgár képviseletében megjelenteknek voltak elképzelései arról, hogy milyennek kellene lennie a város igazgatásának. A változtatás szükségességét feltehetően valamennyien érezték, a meglévő állapotokhoz ragaszkodókat valószínűleg inkább anyagi megfontolások vezérelték. A szakigazgatás kialakítása irányába tett lépések mindenképpen előremutatónak tekinthetők. Az apparátus létszámának növelése, új állások és megbízatások létesítése differenciáltabb igazgatást tett lehetővé, az egyes munkaköröket jobban el lehetett határolni egymástól. Különösen nagy szükség volt - s ezt a javaslatokat megfogalmazók is világosan látták - az adószedői állás rendszeresítésére. Eddig a fizetett tanácsosok és a jegyző, s néha maga a városbíró végezték az adóbehajtást. Ez az egyéb feladatok végrehajtásától sok idejüket és energiájukat elvonta. A legnagyobb teher a jegyző vállaira nehezedett. Munkájának megkönnyítése, az adminisztráció gördülékenyebbé tétele érdekében vették tervbe az írnoki állás rendszeresítését. A takarékossági szem100
