Molnár András: Zalaegerszeg 1848-1849-ben - Zalaegerszegi Füzetek 5. (Zalaegerszeg, 1998)
Politikai küzdelmek 1848 előtt
só' tanács) helyett a mezó'város állandó lakosságának széles köre kapott választójogot. 1844. november 2-án tehát már nem a hatvanasok, hanem az „egész városi közönség” választotta meg Zalaegerszeg új elöljáróit. A választást felügyelő' háromtagú bizottságban ott volt a választójogi reformot kezdeményező' Hegyi Énok táblabíró, és Zalabéri Horváth Vilmos, a zalai liberális ellenzék egyik radikális hangadója - kaszaházi birtokos - is. Városbíróvá közfelkiáltással Mantuano Józsefet, az olasz származású kéményseprő' mestert választották. A tanácsosok sorában ott találjuk 1848 számos kiemelkedő' zalaegerszegi szereplőjét, így pl. Pathy Jánost, a későbbi városbírót, vagy Jákum Ferencet.21 Hasonló módon és eredménnyel zajlott le Zalaegerszeg 1845. november 4-i bíróválasztása is. Megtartotta hivatalát Mantuano József városbíró, és helyén maradt a megye liberális ellenzékének támogatását élvező elöljárók többsége is. A választást felügyelő bizottságba bekerült a városban élő Koppány Ferenc, megyei főadószedő, Csillagh Lajos másodalispán sógora, Deák Ferenc szabadelvű politikájának egyik leghűségesebb támasza is. A választást követően a felügyelő bizottság három tagját - Koppány Ferencet, Hegyi Énokot és Légmán Elek táblabírót - tiszteletbeli tanácsosi címmel tüntette ki a mezőváros.22 1846 márciusában végre a megye közgyűlése elé terjesztette Zalaegerszeg mezőváros rendezéséről szóló javaslatát Tuboly Mihály főjegyző, Csertán Sándor táblabíró és Farkas Imre főszolgabíró. A 90 §-ból álló, roppant részletes rendezési javaslatot „a helybeli környülményekhez, a már előbb is fentállott rendezési szabályokhoz, továbbá hazánk élő törvényeihez, és a kor kívána- taihoz alkalmazva” dolgozták ki.23 Alapjául a szabad királyi városok rendezésére készített országgyűlési reformjavaslat szolgált. Zalaegerszeg liberális rendezési javaslata írásban is rögzítette a már életbe léptetett reformot: a választójog kiszélesítését. A mezőváros önkormányzati reformjának másik leglényegesebb eleme az volt, hogy a „hatvanas” választott polgárok vagy külső tanács szerepét az újonnan létrehozott közgyűlés vette át. A javaslat szerint választójoggal bírtak „a városi községnek mindazon teljes korú és bevett keresztyén vallású tagjai, kik a.) 15
