Benczéné Nagy Eszter - Fülöp István - Markó Imre Lehel: Zalaegerszeg utcanevei - Zalaegerszegi Füzetek 3. (Zalaegerszeg, 1977)

Bevezető

BEVEZETŐ Zalaegerszeg igen régi település. A XIII. században már mai néven említik, 1446-ban pedig már oppidum. Földesura 1394-től — 1776-ig a veszprémi, majd 1848-ig a szombathelyi püspök. Kapornak végvárrá válása után egyre több alkalommal tartják itt a megyegyűléseket. 1389-ben már kőtemploma van, amely az 1750—60 közt épült mai plébániatemplom helyén, attól kissé délebbre helyezkedett el. Alapjait 1976-ban a Szentháromságszobor áthelyezése kapcsán meg is találták. A város vára a mai várkör helyén állott, 1568-ból már von várleltárunk. Jelentősége Kanizsa török kézre kerülése után nőtt meg. Erre a várra alapozva épült a régi vármegyeháza 1730—1732 között, s ezzel a megyeszékhely Egerszegen állandósult, ami a város viszonylagos fejlődését elősegítette, bár a döntően mezőgazdasági és kisipari jellegű mezőváros a betelepülésre nem gyakorolt nagy vonzóerőt. A XVI—XVII. századi város csak a vár szűk környékére korlátozódott. A II. József korabeli katonai felmérés Egerszegre és környékére vonatkozó lapjáról az addig kialakult utcák nyomvonalai jól kivehetők. A település szerkezetének kialakulásában meghatározó volt az észak-déli és az azt kelet-nyugati irányba keresztező útvonalak kialakulása. Ez a mai úthálózatba behelyettesítve azt jelenti, hogy a Kossuth Lajos és Batthyány Lajos utcák, valamint a Rákóczi Ferenc és Berzsenyi Dániel utcák helyén nagyjából a maival egyező nyomvonalon futott a város két fő útvonala, és ezek köré a központba sűrűsödtek a kis utcák és a házak. A II. József féle népszámlálás szerint a családok száma 593, a jogi népesség 2714, a tényleges népesség 2881 fő. Az 1800-as évek városáról a gyakori tűzesetek leírásából, építési rendszabályokból, városrendezési tervekből alkothatunk képet. Zalaegerszeg 1790 és 1826 között négyszer égett szinte semmivé. Az első tűzeset 1790. június 8-án volt, amely után óvintézkedéseket hozott a város, meghatározva a tűzoltás módját. Itt találkozunk e-lőször az utcanevek csoportos említésével. Új városi utca (Mártírok útja), öreg utca (Kossuth Lajos utca), Vár allában (Várkör). 1805. július 17-én ismét égett a város, amikor is 206 lakóház esett áldozatul a lángoknak. Az ekkor életbe léptetett óvatossági rendszabályok ellenére alig 17 esztendő múlva ismét tűz pusztította az alig újjáépült várost, nem csekély károkat okozva. Az 1822-es tűzvész irataiban ismét találkozunk régi utcanevekkel: Ispitál utca (Sénig Ferenc köz), Sas utca (megszűnt, a mai Centrum és Domus áruházak között volt), Nagy utca (Kossuth Lajos utca). A legnagyobb „tűzi veszedelem" 1826-ban pusztította a várost, nem is egy alkalommal, hanem július 18-án és alig 11 nap múlva július 29-én, ezek következtében szinte leégett az egész város. 273 lakóház és 364 gazdasági épü-