Müller Veronika: Az egerszegi vár a XVII. Században - Zalaegerszegi Füzetek 2. (Zalaegerszeg, 1976)

ZALAEGERSZEG A XVII. SZÁZADBAN - Hadi események

tétlen méreteket a fegyelmezetlenség.

70 A problémák között talán első helyen említendő az, hogy a végbeliek táborra küldésével a végvárak majdnem teljesen kiürülnek, és emiatt félnek a tisztek. Hiszen ezekben az években még nem érezhetik magukat a töröktől teljesen biztonságban a várakban sem. Erre az ellentmondásra a levelek nagy számban hívják fel a figyelmet.'

7 1686. július 11-én írták: „Itt azokon kivül, az kik a táborra vannak rendelve, csak husz lovas sem marad, a tiszteken kivül és igy csak levélhordozó is alig marad. Szabad legényeket pedig itt csak hatot sem találni."'

8 A táborra szállás problémái között szinte központi helyet foglal' el az, hogy a falvakra milyen hatással volt a sereg vonulása. Kiváltképpen az 1680-as éveknek legfőbb jellemzője az, hogy a magyar katonák részéről fokozódik a dúlás, fosztogatás. Ennek két magyarázata van: Az egyik, hogy a török birodalom gyengülése pezsdíicen hatott a magyar katonákra, a másik pedig — és ez legalább olyan lényeges, mint az első ok —, hogy a hosszú háború tejesen kimerítette a magyar katonákat idegileg, az anyagiakról nem is beszélve. Hiányos ellátásukat pótolandó, az ennivalót és javakat a maguk sajátos, katonai módján a falvaktól, illetve azok népétől akarták megszerezni. 1685-ben a holiósi jobbágyok kárvallása miatt levelezett Nagy Ferenc Batthyány Ádámmal.''

1 1686ban egy egerszegi katona „Kincses János pacsaiaktól egy hiján harminc számú ökröket elhajtotta társaival együtt".

80 Ugyanebben az időben a pölöskeiekre is súlyos panasz van: „Én nem tudom a pölöskeiekkel mit kellessék mivelnünk, naponként árad istentelenségük, most is boczíöidieknek hat vagy hét lovokat ellopták, kik is utánnok menvén a berekben megtalálták, s visszavitték volna a iovokat, rajtok mentek a pölöskeiek és annyira megvagdalták, hogy egyet már halva vittek el innéd a barbélytul."

81 Még egy adat 1686-ból: A Murán átkelt horvát és német katonaság teljesen kirabolta Komárvárost, Galambokot, Magyaróclot és Korost. Itt már a török felszabadító háborúban résztvevő császári seregről van szó.

82 Az 1688-as évektől kezdődően a falvak egyre inkább a németek által okozott károkat emlegetik. Súlyosbítja a problémát a végvári vitézek táborra küldése, szekerezés (fuvar), beszállásolás, ami mind a falvakat terheli: 1684. november 2-án Egerszegrői írják: „Csak most mennek dúlva, fosztva a falukon az oda való hadak."

8

'' 1685. november 2-án: „Valóban súlyos lészen a vármegyének, hogy ha személyek szerint szállónak be a vitézek, s kiváltképpen ha a végházokban is."

8

'

1 1686. május 31-én: „[...] Fő commissarius uram kétszáz szekeret vetett profont alá erre a vármegyére, már limitáltatott is, a vármegye protestált, hogy semminemű forspontot a végbeü vitézlő rend számára nem enged. [.. . ] Az Német Vitézlő Rend még a Murán innéd fekszik elég nyomoruságával a szegénységnek."

8

"' 1686 után fokozott méreteket ölt a káosz. Buda visszafoglalását, a török kitakarodását az országból a magyar, s német hadak vonulása és annak a Kanizsa környéki falvakra való káros hatása követi. Tekintettel arra, hogy Kanizsát 1690-ben foglalják vissza a császári csapatok, érthető, hogy éppen ezekben az években a legnehezebb a zalai faivak helyzete. Egy 1689. június 9-én kelt levélből: „[...] ugy látom, commissarius uram Kanizsa körül való szegénységet akarja conserválni, de némelyeknek (tótországiak) oly oppiniojuk vagyon, hogy azt elpusztítsák a magok hasznára, s nem országunk javára."

80 A lakók nem tudják művelni a földet, gabonájukat elszedik.

87 Az utasítások gyakoriak, amelyek