Müller Veronika: Az egerszegi vár a XVII. Században - Zalaegerszegi Füzetek 2. (Zalaegerszeg, 1976)

ZALAEGERSZEG A XVII. SZÁZADBAN - Hadi események

vele — irja — az sípot!" A jelentésben azt az ismert dolgot is megemlíti, hogy a vásárt mindég akkor ütik meg, amikor oszlik."

57 Ebben az időszakban kezdődnek a várban a magyar és német katonák viszályai, amelyek aztán évtizedekig súlyos problémát jelentenek. A vár létszámával a tanulmány egy másik részében már foglalkoztunk, nem akarván ismétlésekbe bocsátkozni, csak az hangsúlyozandó, hogy a vár kb. háromszázötven, majd maximálisan négyszázötvenes létszámából a rendelkezésünkre álló adatok szerint 1653-ban már kétszáz a német,'

8 és egy 1673-as — már említett —• udvari kamarai kimutatás szerint háromszáz.'" A létszámadatokból következően érthető, ha a nagyobb számban levő németek kapitánya parancsolni akar a magyaroknak, és emiatt gyakoriak a veszekedések a magyar és német tisztek, valamint katonák között.

00 A németek és a magyarok közötti viszály azért is kellemetlen, mert eltereli a figyelmet a török veszélyről, sőt a váron belüli hangoskodások, lárma miatt esetenként még a török közeledését sem veszik észre, lazaságot eredményez a várban, viszályt viszály követ, a magyar kapitány (Gombay János) és katonái között is ellentét támad. Az egyik katona amellett, hogy erőszakoskodik feljebbvalójává!, még sikkasztással is vádolja a kapitányt. Viták természetesen már fordultak elő tisztek és katonák között, a katonák részéről már máskor is történt panaszbejelentés, de az, hogy tehetetlenségében a tiszt forduljon segítségért a főkapitányhoz, az első eset. A panasszal kapcsolatos levelek mind a fegyelem gyengülését mutatják.

01 Egészében az ötvenes években, amikor pedig a török fenyegetések erőteljesek,

02 megindul egy lazulási folyamat, amelynek egyik eklatáns példája, hogy 1657-ben tűz ütött ki a várban. És miért: ,,a pap lerészegedett: egész napkeletiül való hostatunk földig égett."

03 A magyar portyák ekkortájt meglehetősen súlytalanok.

w Egy 1658-as levél hűségesen festi le a helyzetet: ,,A pogány török miatt annyira jutottunk immár, hogy az végházbul csak ki sem tudunk menni, elszegényedtünk úgyannyira, hogy sokan közülünk csak az lovat sem tudja megpatkoitatni, az hajdú egy hitvány bocskort sem tud lábára venni, elrongyosodtunk, fizetésünk elhaladót, már három esztendőiül fogva nem volt semmi fizetésünk."

05 Ezekben az évtizedekben, de a későbbiekben is az egerszegi katonákat is éppen úgy, mint más végbeli vitézeket, erőteljesen foglalkoztatják és érdeklik — főleg anyagi kihatásuk miatt — a kótyavetyék. Erről Takáts Sándor színesen és érdekesen rendkívül sokat írt, e tanulmányban nem szükséges kitérni a témára, csak megemlítendő, hogy a levelek szinte aránytalanul nagy mértékben foglalkoznak a kótyavetyékkel, illetve főleg az ezekkel kapcsolatos, kiváltképp a katonák és tisztek közötti pénzügyi vitákkal. A kótyavetyékhez kapcsolódnak a rabok kiváltásával és sarcával kapcsolatos problémák, illetve levélváltások. A viták általában a nyereségen vannak. A katonák szegénységükre, fizetetlenségükre hivatkozva óhajtják megtartani a zsákmányt, nem mindig sikerrel.

06 Végezetül a század első felének problémái között megemlítendő az, hogy már ekkor is megfigyelhető az a falvak szempontjából káros tény, hogy a fizetetlenség és a megfelelő ellátottság hiánya miatt bizony a magyar katonák is dúlják, fosztogatják a falvakat.

(,/ Vonatkozik ez az egerszegiekre éppen úgy, mint a többi zalai vár vitézeire.