Degré Alajos - Simonffy Emil: A zalaegerszegi Központi Elemi Iskola Története 1690-1949 Zalaegerszegi Füzetek 1. (Zalaegerszeg, 1975)

I. Az elemi oktatás kezdetei Zalaegerszegen (Degré)

za volt a tanítónak, aki maga gondoskodott a fenntartásáról, és volt külön iskolaépület, melyet a communitás (azaz a város) tartott fenn, de igen nyomorúságosan. A mester felkészültsége megfelelő volt, a fiúkat és lányokat a hittan elemeire és írás-olvasásra tanította. Jövedelme főleg a temetéseken való részvéteiért, virrasztó éneklésért, gyászmisén való éneklésért kapott 2—17 garas stóladíj. Ezen kívül a vihar elé harangozásért minden igás állattal rendelkező gazdától kapott egy kéve gabonát. A szülőknek a tanításért aránylag magas díjat, évi 1 forint 50 dénárt kellett minden gyerek után fizetni. Feltehetőleg ez sokakat visszatartott a taníttatástól. Sárváry György tanító ebből úgy látszik tisztességesen megélt 4 gyermekével együtt. Egy férfi és egy nő cselédje is volt

0

. Ettől kezdve az iskolát állandónak tekinthetjük, hiszen Sárváry György, az első tanító még 1770-ben is ugyanitt iskolamester, vagy ahogy latinul írták: „ludimagister". Itt kezdődik tehát az iskola története, mely majd két évszázadon keresztül egyetlen elemi iskolája volt a városnak. Később a létszám növekedésével és több új iskolaépület emelésével több iskola vált ki belőle, de az ősi telken működik ma is a „központi", majd „1. számú körzeti" elemi, ma Dózsa G/örgy nevét viselő általános iskola, mely büszkén őrzi több mint két évszázados hagyományait, és ápolja azoknak a nagyszerű küzdelmeknek emlékeit, amelyek során a rosszul felszerelt nyomorult kis „tanodából" az oktatásügy komoly intézményévé vált, bár további tökéletesítésnek szükségét érzi és igényli is.