Degré Alajos - Simonffy Emil: A zalaegerszegi Központi Elemi Iskola Története 1690-1949 Zalaegerszegi Füzetek 1. (Zalaegerszeg, 1975)
IV. A Zalaegerszegi Állami Elemi llskola - A tanítók
A szüíők nevelését is feladatának tartotta a tanítótestület. Több alkalommal történt utalás a családlátogatásokra, a veszélyeztetett gyermekekkel való külön foglalkozásra 80 . Az iskola nyomtatott értesítői majdnem minden évben közöltek egy-egy pedagógiai tárgyú értekezést valamelyik tanító tollából. Nem érdektelen tájékozódás céljából a XX. század első évtizedében megjelent cikkek címeit felsorolni 81 : Nóvák Mihály: Állat- és favédelem Nóvák Mihály: Miben és hogyan támogassa a család az iskolát? Horváth János: Gergely Mihály története (A pálinka ivás elleni cikk) Horváth János: Óvjuk gyermekeinket (az alkohol káros hatásáról) Nóvák Mihály: Az anyai szeretet Horváth János: A hazaszeretet Nóvák Mihály: Nevelés az utcán (a társadalom kötelezettségei) Nóvák Mihály: A nevelés nehézségei Nincs terünk arra, hogy ezeknek a cikkeknek az elemzésébe bocsátkozzunk, forrásait megkeressük. Nem is mint a pedagógia elméleti továbbfejlesztését kell értékelnünk ezeket a cikkeket, hanem mint a pedejógiai ismeretterjesztés dokumentumait, a szülők irányában folytatott pedagógiai propaganda tanújeleit. De nem állt távol a zalaegerszegi tanítóságtól a tudomány művelése sem. Ezen a téren a legkiemelkedőbb egyéniség Nóvák Mihály volt. Helytörténeti munkássága a kor színvonalán állott, az 1906-ban kiadott „Zala vármegye az 1848—49. évi szabadságharcban" című munkájában maradandót alkotott, amit a Magyar Tudományos Akadémia 600 forinttal jutalmazott 82 . Az iskola tanítói közül külön meg kell emlékeznünk Madarász Andornérói, aki az első magyar proletárforradalom idején az egész megye művelődésügyének irányítója lett. Madarász Andorné Krávits Erzsébet Matild Nagybecskereken született 1881-ben, és férjével, aki szintén tanító volt, valószínőleg Kecskemétről 1912-ben került Zalaegerszegre. Férjét a taníeiügyelőségre osztották be, ő az elemi iskolához került. Az V. leányosztály tanítását bízták rá, később az V—VI., majd a II. leányosztályokat tanította. Munkáját a haladó pedagógiai törekvések megvalósításáért folytatott küzdelem, a jobbért, szebbért folytatott harc és az igényes nevelői munka jellemezte. Úttörője volt annak, hogy a filmet is vonják be az iskola oktató-nevelő munkájába, hogy gyermekelőadásokat szervezzenek. Az 1913—14. tanév értesítőjében „Békenap az iskolában" címmel jelent meg háborúellenes írása. A haladó baloldali mozgalomhoz való kapcsolódása az 1914ben özvegyen maradt tanítónőt 1919-ben egyértelműen vitte a forradalmárok sorába. A megyei direktórium 1919. március 24-én a megyei tanfelügyelőséghez küldte ki bizalmiul. Amikor megalakult a megyei munkástanács Művelődésügyi Osztálya, akkor az intéző bizottság tagja és elnöke lett. A művelődésügyi intéző bizottság igen sokrétű munkát végzett a Magyar Tanácsköztársaság rövid fennállása alatt is. Az iskolák államosítása, az ének és zeneoktatás fejlesztése, népkönyvtárak szervezése, napközi otthonok létesítése, a tanítók szocialista átképzése, személyi kérdések megoldása megfeszített munkát kívánt a forradalmár tanítónőtől és munkatársaitól. A munkáshatalom elfojtása után a fehér terroristák elhurcolták és brutálisan bántalmazták. Három évi börtönre és állásvesztésre ítélték, kiszabadulása után emigrációba kellett mennie 83 .
