Degré Alajos - Simonffy Emil: A zalaegerszegi Központi Elemi Iskola Története 1690-1949 Zalaegerszegi Füzetek 1. (Zalaegerszeg, 1975)
IV. A Zalaegerszegi Állami Elemi llskola - Az iskolafejlesztés
csoportok száma 11-re emelkedett, ami lehetővé tette, hogy a legnagyobb létszámú III. évfolyamban három osztályt (két fiú és egy leány) szervezzenek. A következő évben három negyedik, majd két éven át két ötödik osztály volt. Az 1942/43-as tanévben katonai behívások miatt átmenetileg csökkent a tanulócsoportok száma. 1941-ben megnyitják az elemi népiskola VII. osztályát és a következő évben a VIII. osztályt. Igy a felszabadulást iskolánk mint teljes nyolc osztályos elemi népiskola érte meg nyolc fiú (I—VIII.) és négy vegyes (I—IV.) osztállyal'9 . Itt említjük meg, hogy a vegyes (koedukált) osztályok szervezése a szülők részéről heves ellenkezést váltott ki 30 . Ekkor már több évtizede a városi gyerekeknek elenyésző töredéke járt vegyes osztályba, így a kényszerűségből bevezetett koedukáció szokatlannak és újnak tűnt. Persze kitérni előle nem lehetett, mert az apáca iskola miatt annyira aránytalanok voltak a létszámok. (Például 1933. március 27-én: I. osztály: fiú: 80, leány: 48, II. osztály: fiú: 70, leány 48 stb.) A zalaegerszegi állami elemi népiskola félévszázados történetét végigkísérte a külterületi gyerekek iskoláztatásának kérdése. A Zalaegerszeg határához tartozó szőlőhegyekben és pusztákon, valamint a később Zalaegerszeggel egyesült Kaszaházán és Neszelén jelentős számú lakosság élt szétszórtan, az innen bejáró gyerekek csak hosszú gyaloglás után rossz utakon érték el a városi iskolát. Az 1936—39. közötti három tanévben kimutatták a külterületen lakó tanulók számát: 208 és 211 között mozgott a két iskolában együtt, a beiratkozott tanulók 18,7, 19,5 és 20,1 százaléka 31 . 1936-ig két részletben folyt a tanítás (délelőtt és délután), a hegyi gyerekek délben nem tudtak hazamenni, hoztak magukkal ennivalót (rendszerint kenyeret és gyümölcsöt 32 ), és azt az iskolában fogyasztották el. Az I. körzetben a déli szünetet az úgynevezett ,,kakasüíő"-ben töltötték el. Erről a helyiségről azt jelentette az igazgató, hogy az első emelet udvari részében lévő ,,s rozoga falépcső feljáratú sötét tanterem tanítási célra nem alkalmas még végszükség esetén sem 33 ." A hegyi gyerekeknek azonban jó volt „napközi otthonnak". A téli időszakban a korai sötétedés miatt a hegyi gyerekeket négy óra helyett már három órakor haza kellett engedni, és arra is gondolni kellett, hogy a különböző osztályokból egyszerre engedjék őket haza 34 . Ola ekkor már teljesen összeépült a várossal, és az olai iskola — ha kétségtelenül segített is a környék I—II. osztályos gyerekein — nem jelentette a külterületi probléma megoldását. Már 1907-ben felmerült egy olyan terv, hogy a külterületeken kellene iskolát vagy inkább iskolákat létesíteni 3 "'. 1925-ben a kormány is a külterületi iskolák felállítását pártfogolta a tanyai iskolaépítési programja keretében. A külterületeken azonban nehéz lett volna olyan központokat kialakítani, amely a külterületi gyerekek többségének kedvezőbb helyzetet biztosított volna, mint a városi központi és osztott iskola 3 '"'. Átmenetileg ugyan létesült egy külterületi iskola a „Fogolytábor" területén. Az egykori tábor barakjaiban szükséglakásokat létesítettek, és az ott lakó gyerekek számára 1921-ben egy osztatlan egy tanerős iskolát állítottak fel, amelyik I—VI. osztállyal elég sanyarú körülmények között 1927-ig hat éven keresztül működött. A baraktábor felszámolásával megszűnt 37 . A külterületi iskola ügye ezzel egyelőre le is került a napirendről. 1933-ban ugyan a polgármester javasolta, hogy a központi iskolában vagy a II. körzetben létesítsenek egy külön osztályt a hegyi gyerekek számára, de javaslatát még ugyanabban a hónapban visszavonta, mert a hely-
