Degré Alajos - Simonffy Emil: A zalaegerszegi Központi Elemi Iskola Története 1690-1949 Zalaegerszegi Füzetek 1. (Zalaegerszeg, 1975)
III. A községi iskola 1869-1897 - A tanulók
-ben született, de igen sok volt köztük az 1868—69. évi, viszont akadt néhány 1873-as is. Még az 1886—87. tanévben is nem egy tanuló 10 éves korában iratkozott be először az első osztályba 10-. Természetes, hogy ilyen körülmények között sok gyerek mire másodikba-harmadikba került volna, elérte a tizenkettedik életévét és búcsút mondott az iskolának. Az is bizonyos, hogy az óriási létszámú első osztályokban a gyengébb képességű vagy otthoni körülményei miatt társaitól elmaradt tanulóval a tanító nem tudott egyénileg foglalkozni, gyakori volt tehát az az eset, hogy a gyermek többször is ismételte az első osztályt. Ennek ellenére a fiúk közül többen kitartottak a IV. osztályig, mert az 1873 óta működő polgári iskola az iparos, kereskedő szülők gyermekeinek megfelelő továbbtanulási lehetőséget nyújtott. Az 1880-as években már a polgári iskola I. osztályának befogadási lehetőségeit teijesen kihasználták, 50—58-an iratkoztak be. Igaz, hogy számuk a IV. osztályra 14—16-ra csökkent 10 ', de legalább megpróbálkoztak a középiskolai tanulmányokkal, ezért érdemes volt kitartani az elemi iskola IV. osztályáig. Ez természetesen azzal a következménnyel is járt, hogy az V. fiú osztálynak minimális látogatója maradt, ezért 1879-től 1895-ig nem is nyitottak V—VI. fiú osztályt. A leányoknak azonban ilyen továbbtanulási lehetősége nem volt. Az 1870-es évek végén nyílt felső leányiskola, amelybe rendszerint az V. elemiből mentek a leányok, költséges is volt, semmiféle képesítést nem adott, így létszáma minimális volt, osztályonként csupán 12—13 fő. Sőt mikor 1888-ban megnyílt a polgári leányiskola, annak I. osztályába is mindössze 22-en iratkoztak be 10 '. Tehát, amikor volt rá lehetőség, akkor sem törekedtek a szülők a leányok továbbtanítására vagy iparossá képesítésére, inkább otthon fogták őket ház körüli munkára, 12 éves koruk előtt is. Bizonyos azonban, hogy a leányok lemorzsolódásának mértéke is csökkent a továbbtanulási lehetőség megnyíltával. A tanulók létszámának emelkedését csak nagyon lassan követte a tanítók számának növelése, és rettenetes gondokat okozott az új tantermek szerzése is. így oiyan létszámú osztályok alakultak, amelyekben el nem képzelhető az eredményes tanítás. 80—90 tanuló egy osztályban mindennapos jelenség volt, de van anyakönyv 99-es létszámú osztályról is 10 ''. Az iskolaszék csak olyankor mozdult meg, amikor az osztály létszáma már a 120 főt is meghaladta 100 és be sem fértek a tanterembe. így a tantestület a legkülönbözőbb kombinációkra kényszerült, hogy az adott terem az oktató kerettel el tudja látni a tanítást. Ezért szüntették meg a fiúk V—VI. oszályát, mikor azokba nem igen akadt beiratkozó, a leányok V. osztályát pedig — és ha volt a Vl-at is — mindig egy tanulócsoportba fogták a már amúgysem túlságosan magas létszámú IV. leányosztállyal. V—VI. fiúosztály hiányában, aki elvégezte a IV. osztályt, és még nem volt 12 éves, kénytelen volt osztályt ismételni' 07 . V—VI. fiúosztályt csak 1891-ben nyitottak megint, amikor sok kispolgári szülő akadt már, akik polgáriba vagy gimnáziumba ugyan nem is próbálták küldeni fiúkat, de azt óhajtották, hogy az V—VI. osztályt elvégezzék, mert az ipari képzéshez ezt előnyösnek tartották. A községi iskola létrejötte óta mindig volt fegalább 8 tanulócsoport: az osztott I—IV. osztály külön a fiúknak és külön a leányoknak. Az I. osztályok igen magas tanulólétszámai mellett már 1878-ban arra kényszerültek, hogy egy harmadik ,,vegyes" I. osztályt is nyissanak, amelybe összecsapták a két osztályba be nem férő fiúkat és leányokat. 1889-ben a fiúknak, 1890-ben a leányoknak is kétkét első osztályt nyitottak. De 1892-ben azzal kísérleteztek a II. osztályok megnőtt
