Degré Alajos - Simonffy Emil: A zalaegerszegi Központi Elemi Iskola Története 1690-1949 Zalaegerszegi Füzetek 1. (Zalaegerszeg, 1975)

II. A felekezeti iskola - A tanítók jövedelme

szoba, konyha, kamra, csűr, istálló és konyhakert. Az istállóban még az 18ó0-as években is teheneket tartott. A tantermek szaporításával többször megszorították a tanító lakását, hol fáskamráját vették el, hol a később már kétszobás lakásból az egyik szobát. Az iskolaépület fűtéséhez eleinte csak egy szekér fával járult hozzá a város. Ez 1868-ra, a tantermek és tanítói szobák szaporításával 29 öl fára emelkedett''

4

. Ezt azonban az igazgató tanító számadás kötelezettségével kezelte, tehát a felesleget eí nem adhatta'

10

. A fát a város sokszor drága pénzért vásárolta, így pl. 1861-ben Stern Bernátnak 12 öl fáért 96 Ft-ot fizetett'

1

"'. Stóladíjat temetésért, gyászmiséért, kihirdető cédulákért, halott virrasztási énekért, vízkeresztí házáldásért kapott. Ennek összegét a canonica visitatiok előírták, összege esetenként 15 és 30 krajcár között változott. Természetesen a plébániához tartozó fiókegyházak után is járt, és összességében egész szép öszszegre ment fel'

1

'. Végül szabad volt a mesternek magántanítást is vállalni. Azt ugyan kifogásolták, hogy Honig Ferenc az iskolai tanítási órák helyett is magánórákat adott, mert ha ilyenkor a preceptor éppen temetésre ment el, „a gyermekek magánosan hagyatnak Isten igazában az oskolában", de délelőtt 10 óra, délután pedig 4 óra után magánórákra vállalkozhatott'

8

. 1862-ben elvül mondták ki, hogy a tanítók annyi magánórát vállalhatnak, amennyit kötelességük ellátásának hátránya nélkül elláthatnak'

19

. A segédtanítók eleinte az élelmezésen kívül csak a tandíj felét kapták meg, no meg egy szobát az iskolaépületben. Segédtanítóul ugyanis elvileg csak nőtlen embert alkalmaztak. Később ruházkodásra évi 60 forintot kaptak, amit 1858ban évi 100 forintra emeltek fel'

0

. Ehhez járult 1862-ben a főtanítótól kapott élelmezés megszüntetésekor évi 120 forint élelmezési költség, összesen tehát 220 forint. Ezt 1868-ban a vallás- és közoktatásügyi minisztérium is kevesellte, és javasolta fizetésüknek 400 forintra emelését'

1

, de a város — szegénységére hivatkozással — csak évi 280 forintra emelte'-. Olykor előfordult, hogy a tantermek számának emelésével egyik másik segédtanítónak nem akadt az iskolában szoba, ilyenkor ő a városban bérelhetett szállást, és erre ki'lön évi 40 forintot kapott, de mihelyt az iskola átalakítási munkái befejeződtek, és valamilyen szobát tudtak ott biztosítani, ezt a lakáspénzt azonnal beszüntették''. Viszont a vasárnapi iskola ellátásáért 1868-tól a három segédtanító fejenként évi 80 forintot kapott'

1

. Szentgyörgyi József leánytanító, akinek külön megbízása volt az énektanításra, ezért külön évi 60 forintot és négy öl tűzifát kapott

55

. A tanítók ezt az ellátottságot maguk is szűkösnek találták, és alig múlt el év, hogy valamelyikük külön, vagy közösen fizetésemelést nem kértek volna. E kérelmek nyomán születtek meg a fenti emelések és külön díjazások, de íegtöbbször csak arra hivatkozott a város, hogy a ,,felfogadáskor" megállapodott a tanítóval a fizetésben, tartsa most ahhoz magát.