Levéltáros elődeink. Degré Alajos és Szabó Béla munkássága (Zalaegerszeg, 2006)

Béli Gábor: Degré Alajos és a régi gyámsági jog

olyan szerzők sorakoztak fel mögé maradandót alkotva, mint Holub József, Murarik Henrik, Eckhart Ferenc, Bónis György, Kelemen László, akiknek munkásságát, pontosabban kutatási módszereit talán azzal lehetne a legplaszűkusabban jellemezni, hogy ők azok, akik a hagyományos, ebben az értelemben idealizált jogtörténeti szemlélettel szakítva úgy nyúltak vissza a legrégebbi időkig, hogy az Árpád-kortól fennmaradt dekrétumok, okleveles emlékek adatainak, tényeinek feltárásával, azok kritikai értékelésével, elemzésével törekedtek kimutatni az egyes jogintézmények gyökereit, és próbálták megrajzolni azokat az intézményi sajátosságokat, amiknek a segítségével valóban tárgyszerű kép alkotható jogunk fejlődésének legrégebbi korszakairól, az ősi szokásjogban fogant intézményeket formáló idegen, főként kánonjogi, illetve a kánonjog által közvetített római jogi hatások befolyásoló szerepéről.

Degré Alajost a Kovács Kálmán által szerkesztett jogtörténeti Értekezések 8. számában, 1977-ben megjelent, „A magyar gyámságijog kialakulása a dualizmus korának gyámsági kódexéig című munkája méltán emeli az előbb felsorolt szerzők közé, hiszen ez az írás az első — és mindeddig az egyetlen — a magyar gyámsági jog történetét a kezdetektől tárgyaló, a tradicionális jog egész korszakát oknyomozó módon, minden sallangtól mentesen, a tudós kritikus szemével végigkísérő munka.

A középkorász számára Degré értekezésének a Mohács előtti korszak gyámsági jogát áttekintő és a Tripartitummal foglalkozó fejezete a legizgalmasabb és egyben a legtanulságosabb. Ahhoz, hogy ennek a rövid 14 oldalnak (3-16) a jelentőségét kellőképpen érzékeltetni lehessen, néhány fontos sajátosságra, tényre, feltédenül fel kell hívni a figyelmet.

Ahogy Degré is megállapította, az árva érdekében fellépő rokon vagy rokonok gyámkénti, tietorkénti megjelölése már a XIII. század elején feltűnt. „Tutela voluntaricT-t, vagyis „önkéntes, szabad akaratból való” gyámságot említ II. Andrásnak az az 1214-ben kiadott oklevele, amelyik Ana- niás ispán fiai és Tuboly, valamint Tuboly más rokonai közt létrejött egyezséget örökített meg. Ez az egyezség Ananiás fiainak, Tamásnak és Ivánkának egy bizonyos Hongun nevű prédiuma Tuboly és fivérei, valamint ezek rokonai által történt feldúlása, onnan javaik elorzása, Tamás és Ivánka udvarispánjának megölése miatt támadt perüket zárta le. A királyi levélből kiderül, hogy „mivel [...] Tamás és Ivánka in minori etate, azaz gyermekkorban voltak, maguk el nem járhattak jogsértésük felől, ezért Kázpnér ispán fiai, Péter és Konrád, mivel leginkább ők tartoztak a fent mondott Tamáshoz és Iván27