Az antiszemitizmus alakváltozatai (Zalaegerszeg, 2005)

Kende Tamás: Vérvádak a kelet-európai antiszemitizmus szellemtörténetében. Historiográfiai megközelítés

fegyelmezett következetességgel feloldani Krúdy dilemmáját. Ók a maguk részéről mindent megtettek az ügy érdekében.

Krúdy regénye kívülről erősíti meg azt a zsidó történetírói hagyományt, melynek a középpontjában a diaszpóra zsidóságának folyamatos üldöztetése, a martirológia állt és áll. A Holocaustot követően ez a hagyomány még inkább erősnek és igaznak tűnik. Mindez a hagyomány szempontjából megkérdőjelezhetetlen. Mikor az európai zsidóság katasztrófáját igyekszik az utókor racionalizálni, a fel foghatatlant történe- dleg magyarázni, történeti folyamatba, hagyományba elhelyezni, akkor a holocaust előtörténetében központi szerepet játszanak az újkori európai vérvádak és pogromok mint az események előképei és előzményei. A vérvádakról szóló legújabb magyar nyelvű könyv elején a szerző épp a holocausttal és annak sajátos, kelet-európai lefolyásával magyarázza, hogy miért is kell foglalkozni a vérvád jelenségével: „A holocaust s különösen annak kelet-európai lefolyása számos tisztázatlan kérdést vet fel. Ez a páratlan népirtás a maga több mint hatmillió lengyel, ukrajnai, balti, szlovák, magyar és balkáni áldozatával, köztük vág}' félmillió gyerekkel, racionálisan megmagyarázhatatlan.”2

És mégis, amikor utólag igyekszünk a „racionálisan megmagyaráz- hatatlant” elhelyezni a történelemben, az előítélettől a népirtásig vezetet utat igyekszünk rekonstruálni, akkor gyakran nyúlunk vissza az újkori kelet- és közép-kelet-európai vérvádakhoz mint olyan történelemi eseményekhez, amelyekben a későbbi katasztrófa előképeit, előzményeit, magához a katasztrófához vezető út útjelzőit leljük fel, azonosítjuk. És ez még akkor is jogosnak tűnik, ha tudjuk, a vérvád jelensége nem kizárólag „zsidóspecifikus”.3

A szűkén vett témára: vérvádakra, pogromokra vonatkozó szakiroda- lom tanulmányozása közben gyakran „előítéletekkel” és „összeesküvéselméletekkel” találkozhatunk a szakirodalomban. Mindennek évszázados, meggyökerezett patentjeit ismerhetjük. Ugyanebben a szakirodalomban,

2 Pelle János: Ag utolsó rérrádak. Ag etnikai gyűlölet és a politikai manipuláció kelet-európai történetéből. Pelikán, Budapest, 1995. 7. V.ö.: Kramer, T. D: From Emancipation to Catastrophe. The Rise and Holocaust of Hungarian Jewry. University Press of America, Lanham — New York - Oxford, 2000. 16-19.

3 Kende Tamás: I 'érvád. Egy előítélet működése a% újkori Kögép- és Kelet-Európábán. Osiris, Budapest, 1995. V.ö. Haraszti György: 1 érrádak évadja. Múlt és Jövő, 1996. 2. Haraszti szerint — még ha nem is kizárólag „zsidóspecifikus” a jelenség, mindenképp a zsidóság „privilégiuma”.

45